A nyíregyházi színházat 1893-ban, Alpár Ignác tervei alapján építették. 1900-ra a döcögően működő társulatot a Színpártoló Egyesület karolta fel, de végül csak a városi tulajdonba jutása tudta életben tartani. Az elavult színház első jelentős felújítására és teljes átépítésére az 1950-es évek második felében került sor. Erről így írt akkor a Magyar Építőművészet 1956-os száma:
---
Köszönjük, hogy olvassa ezt a cikket. Ha tetszett, ossza meg, ezzel is a munkánkat segíti!
---
Fejlődő, növekvő városaink és falvaink kulturális igényeinek kielégítésére épülő kultúrházak mellett szükségessé vált a régi— avult berendezésű színházak korszerűsítése is.
A kulturális beruházások keretében, az utóbbi években a fővárosi színházak mellett — több jelentős vidéki színházunk felújítására adott lehetőséget a Népművelési Tárca.
Ezen felújításra váró munkák egyike volt a Nyíregyházi Városi Színház épülete is.
A színház a város belterületén a Szamuelli (volt Dessewffy)tér parkosított területén épült. Mint a tér legmonumentálisabb épületét 1893-ban építette egy magántársaság Alpár Ignác tervei alapján. 1900-ban Színpártoló Egyesület alakult a rosszul menő színház felkarolására. Később a színházat a város megvette. Előadást még a felszabadulás után is tartottak benne, de az állagában rongált, berendezésében elavult épület nem elégíthette ki az üzemeltetés korszerű követelményeit.
A színház átalakításával kapcsolatos tárgyalások 1954-ben indultak meg. A kiadott megbízás kis beruházási összege által korlátozott program alapján készített első terv elégtelennek bizonyult. Másodszorra kiegészített összeggel és teljes programmal a Középülettervező Vállalat nyert megbízást a bővítési munkatervezésére.
A régi színház épülete csak a legszükségesebb helyiségekkel épült. A földszinten: egy előtérrel, két lépcsőházzal és egy faszerkezetű körerkély rendszerü nézőtérrel; a ruhatár és WC csak primitív szükségmegoldás formájában állt. A nézőtéren 626 db ülő- és állóhellyel, melyek látási lehetőségei nem a legkedvezőbbek voltak. A fűtési lehetőséget 2 db kályhával oldották meg. A nézőtéri kijáratok szinte közvetlenül az utcára vezettek. Az első emeleti, hajdani dohányzóban a későbbiek folyamán film vetítő kamrát építettek be. A II. emeleten kelléktár és a legfelső karzat nyert elhelyezést.
Az üzemi szárnyak is a minimális 4 db öltözőkamrát, továbbá a gondnoki lakást foglalták magukba szűkös, elégtelen férőhellyel, amely a technikai személyzet elhelyezésére sem adott lehetőséget. Az ismertetett épületrészek megjelenése meglehetősen tagolt, nyugtalan tömeghatást eredményezett.
A korszerűsítési és bővítési program keretében egy-egy ablakaxissal bővülő toldalékszárny adott lehetőséget a zavartalan funkciókialakítására. A földszinten szélfogóval és előtértoldással bővülőbelső egy-egy lépcsővel és oldalfolyosóval, ruhatárral, W.C. csoporttal megfelelő üzemeltetést biztosít.
Nézőtere 363 db földszinti ülőhellyel, egy emeleti 157 db férőhelyes erkéllyel a főfalakig terjedt, bővült. Az első emeleti főhomlokzaton ismét eredeti rendeltetésének megfelelő kiemelt főhangsúlyú ablakok (erkélyajtók) mögött a dohányzó-büffé nyert elhelyezést. További oldalfolyosók az emeleti ruhatárral és WC csoporttal bővültek.
A színpad kiképzése, bár az alapterületi méretek igen korlátoltak, tekintettel a meglévő zsinórpadlásra, korszerű színpadgépészeti berendezésű lesz.
Az egyemeletes üzem még magába foglalja minimális méretekkel a szükséges öltözőket, zuhanyozókat és technikai helyiségeket. Az attikába foglalt II. emeleten további öltözők és kiszolgálószobák, kelléktárak vannak, s itt van a moziüzemhez szükséges vetítő gépház és gépészszoba is.
Külső megjelenésében eklektikus vakolatarchitekturájú épületvárosképi szempontból értékkel bír és így a meglévő formák felhasználásával nyugodtabb tömegkiképzéssel nyert kialakítást.
A belsők kiképzése az előtereknél még a külső tektonikus formák egyszerűsített következményei, egyszínűre festett vakolt falakkal,csiszolt kemény mészkő padlóburkolattal, még a hidegebb hatást adják. Az oldalfolyosók ruhatárai sötétszürkés PVC padlóburkolatai vezetnek el a meleg színhatású, szövettapétás korszerű, architektónikus tagozástól mentes nézőtérre. Fa és szövet a domináns az akusztikai követelményeknek megfelelően. Súgószerű kagylós mennyezeten opeion világítással és falilámpásokkal az oldalfalakon, szellőzéses légfűtés berendezéssel.
Az I. emeleti helységek is a fenti kiképzési elvnek megfelelően lettek tervezve. A zavartalan töltést és kiürítést a három bejárat és négy kijárat biztosítja.
A színházépület környezete a beépítési jellegnek megfelelően előkertesítést nyer az oldalkijáratok mindkét oldalán.
Az épületen kívül készül az energia központ, tekintettel a magas talajvízre, mely aránytalanul nagy költséggel tette volna kivitelezhetővé a régi épületen belüli elhelyezést. Itt kazánház, szénsavtár, szivattyúház és transzformátorház készül egy zárt belsőségű gazdasági udvarban.
A kivitelező munkák már megkezdődtek, s minden lehetőség biztosítva látszik, hogy egy éven belül Nyíregyháza és környékének ez ideig egyetlen színháza biztosítani tudja az állandó jellegű színielőadásokat. 1957 második felében megnyílik.
