Bencs Kálmán polgármester 1933. augusztusában bűnvádi pert indított Lengyel Antal újságíró ellen. Az ő nevéhez köthető a Szabolcsi Hétfőben júliusban megjelent közlemény, ami a Nyíregyházi csendélet címet viselte és Bencs villaépítéséről szólt. Az újság terjesztését leállították, de a 15-20 példány kikerült, ezért a hír szétfutott az egész városban. Az 1920-as években pletykáltak dr. Bencs Kálmán polgármester villaépítésekor történt visszaélésekről, melyet az ellenzék még a ’30-as években is felhasznált ellene. A debreceni királyi ügyészség 1933. B. 2369—7. szám alatt most készítette el a vádiratot. Vajon volt-e „Lopta-lak” és „Bencset megmenti Hitler” felirat a Bencs-villán?
---
Köszönjük, hogy olvassa ezt a cikket. Ha tetszett, ossza meg, ezzel is a munkánkat segíti!
---
Mit is írt ez a cikk, ami az újságban megjelent, de a terjesztését megtiltották? Íme:
Nyíregyházi Csendélet
— A fejedelmi polgármesteri villa téglajegye —
Mintha a szellemi élet is megirigyelte volna a föld megnyilatkozását, dobja magából kifelé a bűnös titkokat. Győr, Moson, Pozsony megyék tiszti főügyészének szomorú sorsa után arról susognak a magyar provinciában szerteszét, hogy nem egészen egyedülálló a dolog… Nincs nagyobb vétek, mint az alap nélküli rágalmazás. Talán reá sem kellene adni semmit, de mégis annyi suttogásnak volt szomorú bizonyítása Magyarországon, hogy lehetetlen utána nem nézni. Elsősorban is saját magunkat kell megvizsgálni, hogy nálunk suttogtak-e, beszélnek-e, és ha igen, van-e alapja, vagy nincs?. A szabolcsi akácok évek óta érdekes híreket susognak. A susogások továbbrepülnek a mese szárnyain és már kevés felnőtt ember van Nyíregyházán, aki ne hallott volna a Sóstó erdő legszebb helyén épült polgármesteri villáról, a kacsalábon forgó mesevárról. Érdekesen mosolyosa mondogatják, hogy hajnali pisztolypárbajra menetel előtt meglepetve vették észre a drukkoló érdekelit, hogy a magas dombon álló villára becstelen kezek felelőtlenül odapingáltak egy rettenetes szót. Megkönnyebbülve vették észre a sebesülés nélküli hazatérés után, hogy gyors kezek a párbaj lefolyása alatt tüneményes gyorsasággal bemeszelték ezt a dicstelen kifejezést… Amint nézegetjük, magunk is megállapítjuk, hogy a tudós professzor úr igazat mondott. Hatalmas, magas dombon épült, repkénnyel befuttatva ott díszeleg évről-évre sokszáz különböző dísznövény és virág színpompája között, évszakokon többször váltakozva. Igazán botor kezek lehettek, akik ezt meg akarták becsteleníteni… Sokat suttognak az építkezéssel kapcsolatban téglákról, fuvarokról és más egyebekről. Bennünket csak a közérdek érdekel és nem a suttogókhoz, hanem egyenesen a villa tekintélyes részét szállító Üzemi R.T. igazgatójához, Steiner Vilmoshoz fordultunk. Az igazgató meglepetve fogad. — Ilyet még nem kérdezett tőlem senki — mondja. — Tartozom csak az igazat felelem. Hát igen, kérem! A hétszázezer téglát, melyből a gyönyörű szép villa épült, a nyíregyházi Üzemi R. T. szállította, az én igazgatásom alatt. A tégla ára még ma sincs kifizetve, erről határozottan indok, de erről nem tehetek, mert ez nem az én hatáskörömbe tartozott. Leszámláztam, többször felszólítottam, de nem fizetett. Elvégre csak nem perelhetem be a saját polgármesteremet. Talán nem egészen van igaza az igazgató úrnak, de őszintesége, bátorsága mentségére szolgál és nehéz helyzete érthető. Hát mégis van valami a nyíri akácok susogásában. Az alap nélküli csodák három nap alatt eltűnnek, ez pedig éveken keresztül a társadalmi köztudatban van. Nincs róla adat sehol, nem tud más közönséges embert halandó bizonyítani, csak az igazgató. Azonban azt már nagyon nehéz elhinni, hogy Steiner Vilmos igazgató úr tévedne állításaiban, számlázásaiban és csak a behajtásban van a hiba. Az nem lehet, hogy alaptalanul rágalmazza meg az Üzemi E. T. volt igazgatója volt feljebbvalóját, akit volt feljebbvalója hozzájárulásával azzal is megtiszteltek, hogy minden felmondási időre járó illetményén kívül és felül még tízezer pengőt szavaztak meg részére. Ha pedig tévedett az igazgató úr, viselnie kell tévedésének következményeit. Szembeállítottuk a feleket, tisztázzák egymás ügyét, amely egyszersmind a városi polgárság ügye is és a résztvevők érdemük szerint kel, hogy megkapják jutalmukat. De más panaszok árja is zúg. Talán könnyebb a rétek füveit, a mezők kalászait megszámlálni, mintsem ezen panaszokat számba venni. Nyíregyháza város volt főszámvevője, a polgármester úr volt Jóbarátja a szegedi Csillagbörtönben ül. De nincs teljesen tisztázva azon 33.000, amelyet Batt, az öngyilkossá lett városi házipénztári ellenőr terhére írtak, mert sajnos, az a meggyőződés, hogy az az írás, amelyben erről az ügyről a túlvilágra költözött pontos leírást hagyott földi üzenetként, megsemmisült. A polgármester úr Pivnyik volt főszámvevő főtárgyalásán azt a kijelentést tette róla, „nem tartotta fontosnak ellenőrizni — hát megsemmisítette”. Nyíregyháza város polgársága semmire sem olyan kíváncsi, mint e levél tartalmára, amelyet már nem tudhat meg soha, hacsak az özvegy papírra nem vetette … Az állam 500.000 pengővel, azaz 90%-kal járult hozzá a Debreceni-, Vay Ádám- és Rákóczi-utca kövezéséhez. A nemes város egy fillért nem számított be ebből az összegből a háztulajdonosok javára, mondván a polgármester, hogy ezt nem a háztulajdonosoknak adta az állam, hanem a város polgárságának.” 1
Az első tárgyalást 1933. december 18-ra tűzték ki a Debreceni Törvényszéken. Ezen nem született ítélet. A Magyarság című lap így számol be erről: „A főtárgyaláson Nánássy Imre nyiregyházai ügyvéd kérte a valódiság bizonyítását a cikkben foglalt összes állításokra. A vádtanácsot képviselő Eöry dr. ügyészségi alelnök csak a vád tárgyát képező cselekményekre kérte ezt. A bíróság határozatában helyt adott a védelem kívánságának és valódiság bizonyítását elrendelte. Az újabb tárgyalás kitűzéséről hivatalból intézkednek.”
A Debreceni Törvényszék Jeney tanácsa előtt Lengyel Antal, a Szabolcsi Hétfő felelős szerkesztője. Amikor az elnök személyi adatait veszi fel, elmondja, hogy 27 éves, budapesti születésű, nyíregyházi lakos, r. kat. vallású, nős, egy gyermek atyja, lapszerkesztő foglalkozású, katona nem volt. Végzettségét ezzel a szóval jelöli meg: színészi diploma. Az elnök kérdést tesz hozzá havi jövedelmére vonatkozóan. A vádlott így felel:
— Pontosan nem határozható meg.
— Mennyi az évi jövedelme?
— Annyi, amennyiből megélhetek — feleli a vádlott. Megkezdődik a vádirat felolvasása, majd az inkriminált újságcikkeket egész terjedelmükben olvassa fel az egyik bíró. A vádirat és a cikkek felolvasása után az elnök felteszi a szokásos kérdéseket.
— Megértette a vádat?
— Megértettem.
— Bűnösnek érzi magát?
— Nem érzem magam bűnösnek.
— Van biztositéka a lapjának ?
— Nincs.
— Milyen irányú a lapja ?
— Politikai hetilap.
— És még sincs biztositéka. És nem is volt ?
— Nem volt. — Ezt a kijelentését azonban védője később helyreigazítja azzal, hogy ezt a lap felelős szerkesztője nem jól tudja. Az elnök felteszi ezután a cikkek szerzőségére vonatkozó kérdéseket. Lengyel Antal bevallja, hogy a „Nyíregyházi csendélet” című cikket nem ő írta, a cikkírót azonban nem hajlandó megnevezni s így vállalja érte a felelősséget. Azt beismeri, hogy a második cikket ő írta. Kijelenti, hogy a közérdeket akarta szolgálni a cikkek megírásával, egyébként azonban a bizonyításra vonatkozó előterjesztéseit védője teszi meg s teljesen azonosítja magát azzal. Mielőtt a védelem a bizonyításra vonatkozó indítványt előterjesztette volna, az elnök egy gépírásos ívet mutatott fel a vádlott előtt s azt kérdezte tőle?
— Ismeri ezt az írást?
— Nem ismerem.
— Ki küldte ezt önnek? Hiszen ez annak a cikknek a nyomdába leadott kézirata.
— Nem nevezem meg, hogy kitől kaptam a cikket.
— De legalább állapítsa meg azt, hogy ez-e az a cikk, amelyet a nyomdába leadott?
Lengyel Antal közelebb lép a bírói emelvény elé, nézi, nézi, de sehogyan sem emlékszik reá, az volt-e a kapott kézirat, vagy sem.
— önnek, mint felelős szerkesztőnek mégis csak tudnia kellene, vajjon ez volt e az a cikk, amelyet kapott és a nyomdába leadott.
— Nem emlékezem reá, mert annyira izgatott voltam, attól féltem, hogy bármely pillanatban lefoglalhatják a lapot, hogy nem tudok visszaemlékezni reá.
Majd újból megismétli, hogy csak a közérdeket akarta szolgálni a cikk közzétételével s egyebet nem is kíván előadni. Lengyel Antal rövid vallomása után Nánássy Imre dr. a vádlott védője teszt általános érvényű kijelentéseket a sajtóperrel kapcsolatosan, amidőn kijelenti, hogy a cikkben foglaltaknak egész vonalon való valódisági bizonyítását kéri, sőt túlmegy ezeken a kereteken is, amikor az inkriminált cikkek egyes bekezdéseivel kapcsolatosan olyan kérdésekben is bizonyítást kíván, amelyeket sem az ügyész nem tett vád tárgyává, de amelyek az inkriminált cikkben egyébként sem foglaltattak.2
A sajtóper 1934. februárjában folytatódott Nyíregyházán. „Megkezdik dr. Bencs Kálmán kihallgatását. Dr. Bencs Kálmánhoz személyi adatainak bemondása után sorba teszi fel egymásután a kérdéseket az elnök.
— Lengyel Antalt ismeri ?
— Látásból.
— Látott-e felírást a villáján ?
— Nem láttam, csak hallottam, hogy fel volt a kapura krétával írva „Loptalak,” majd egy évvel későbben „Hitler megmentője.”
— A villához szükséges téglákat hol szerezte be?
— Az Üzemi R. T.-tól.
Majd Bencs Kálmán ismerteti, hogy az Üzemi R. T. milyen összeköttetésben volt a várossal. Előadja, hogy annak elnöke volt.
— Mennyi téglát rendelt ön — teszi fel a kérdést az elnök.
— Két tételben 100 ezer darabot. A tégla beszerzésénél kértem az igazgatóságot, hogy a téglákat beszerzési áron számítsák. Amikor azt megszavazta az igazgatóság, a gyűlésen részt sem vettem.
— Bejelentette ezt a felettes hatóságának ?
— Nem, mert az Üzemi R. T. egy kereskedelmi szerv volt és igy nem kellett bejelenteni.
— Állítólag Ön százezer tégla helyett 118 ezer darabot kapott.
— Igen, mert a téglát a szükséglet szerint szállították le. De ezekkel a folyószámlámat minden esetben megterhelték. A leszállított téglák értékét váltóval lefedezte, amit az Üzemi R. T. a Takarékpénztárnál leszámítoltatott. Lejáratkor azokat új váltókkal pótolta és a kamatokkal folyószámláját megterhelték, aminek az Üzem könyvelésében kimutatható nyomai vannak.
— Arra vannak adatok, hogy Ön az 5600 pengő értékű téglára csak 4200 pengőt fizetett ?
— Annyit fedeztem le váltóval, de készpénzben is fizettem, aminek a folyószámlán nyoma van.
— Mikor megkapta a téglákat, tudta a forgalmi árát?
— Tudtam. Tudtam, hogy kedvezményes áron kapom, de olyan árban, hogy azon az Üzemi Rt. nem károsodott, mert az előállítási költségen felül minimális hasznot is számítottak. Úgy éreztem, hogy 15 éves városi odaadó és alkotó szolgálataimért joggal, szerénytelenség nélkül kérhettem ezt a kedvezményt annyival is inkább, mert tudtam, hogy arra egyetlen egy fillért sem fizetett rá az üzem, amit nem is engedtem volna meg.
— Használt fel ingyen fuvarokat?
— Igen, a városi közgyűlés ide vonatkozó jóváhagyott határozata alapján. Majd a határozat becsatolása után, elmondotta, hogy a városi igák — a városi intéző utasításai alapján — akkor teljesítettek fuvarozást, amikor ráértek. Az összes anyagokat ezekkel szállították.
— Túlnyomórészt, de voltak fizetett speditőrök is. Kivel dolgoztatott a villán ? — hangzik el a következő kérdés. Bencs Kálmán becsatolja a számlákat, amiből kiderül, hogy a munkálatokat privát vállalkozókkal készítette. Bejelenti, hogy mindössze 3 ajtót csináltatott a Üzemi asztalosával, akinek munkadíját befizette.
— Amikor a villát építette, voltak szegődvényes iparosai a városnak ?
— Volt egy ács és egy kőműves. Az ács mindössze 2 napig segédkezett egy munkán.
— Hajdúk, útkaparók dolgoztak?
— A leghatározottabban állítom, nem.
— A kertet ki hozta rendbe?
— Az Üzemi R. T. kertészete.
— Ezért külön fizetett?
— Igen, sajnos nagy pénzeket.
— Mennyibe került a kert berendezése?
— 1929-ben kaptam egy üzemi számlát, amelyben közlik, hogy a kerti munkálatokért és virágokért 3900 pengővel terheltek meg.
A polgármester után Steiner Vilmos ny. őrnagy-hadbiztost, a Közüzemi Rt. volt ügyvezető igazgatóját hallgatták ki, aki azt vallotta, hogy az újságíró állandóan zaklatta őt adatokért Bencs polgármester ellen, ö azonban nem bocsáthatott semmiféle adatot a rendelkezésére, mert semmiféle szabálytalanságról nem tudott. Bencs százezer téglát vásárolt az. üzemtől kedvezményes áron, de az igazgatóság ehhez hozzájárult. A város nem károsodott. Steiner Vilmost szembesítették a vádlottal, aki Steinernek a szemébe mondotta: olyan kijelentést tett előtte, hogy Bencs polgármesternek akkor töri ki a nyakát, amikor akarja.
Steiner után Szohor Pál városi főjegyző vallott. Elmondotta, hogy a fuvart a városi képviselőtestület szavazta meg a polgármester számára. Amint a polgármester Pivnyik és Bata városi tisztviselők szabálytalanságairól értesült, nyomban megindította ellenük az eljárást. Ébner Béla bankigazgató szerint a Bencs Kálmán által elfogadott, az Üzemi rt. által kibocsátott váltókat Bencs Kálmán 1931-ben kifizette. Németh Mihály városi hajdú-őrmester, idősb. Tomasovszky János napszámos, Nustyin Adám napszámos, Szabó János kocsis és ifj. Tomasovszky János arról vallott, hogy a polgármester villaépítéséhez csak akkor fuvaroztak, amikor egyéb városi munka nem volt.3
A tárgyalás végén a bírónak egyértelművé vált, hogy a Szabolcsi Hétfő újság rágalmazott, ezért Lengyel Antal újságírót egy rendbeli hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt tizenötnapi fogházra ítélte és a jogerős ítéletnek a Szabolcsi Hétfő című Nyíregyházán megjelenő hetilapban való közzétételét rendelte el.
1934. decemberében szívbaj következtében összeesett az utcán és meghalt Bencs Kálmán. Egyesek szerint ez a sajtóper is hozzájárulhatott állapota romlásában.
