A Szohor Pál életét bemutató cikksorozat többi része ezen a linken olvasható.
---
Köszönjük, hogy olvassa ezt a cikket. Ha tetszett, ossza meg, ezzel is a munkánkat segíti!
---
1930-as években Nyíregyházát sem kerülte el a gazdasági világválság. Szohor Pál a városházán napi szinten szembesült azzal, hogy helyi iparosok, kereskedők egyre növekvő számban adták vissza engedélyeiket. A koldulási engedélyek kiadását leállították, „koldus razziákat” tartottak, mert a koldusok elárasztották a várost. „Semmi sem érdekli ma az embereket jobban, mint a gazdasági helyzet. A nehéz gazdasági helyzet, amely sivár reménytelenséggel kétségbeejtő kilátástalansággal még még szomorúbb reményekkel telíti el az emberek lelkületét.„
Az 1930. év elején a Nyírvidék újságírói feltették a kérdést a város vezetőinek, vajon mi lehet az oka a gazdasági nehézségeknek, látnak-e és ha igen, milyen kiutat. Szohor Pál főjegyző szerint „az a ködös árnyék hozta ránk a gazdasági megpróbáltatásokat, melyet messze földről vet ide a trianoni palota. Ezt érzi minden magyar, akár a határokon innen lakik, akár odaát hordja a keresztet.” A megoldást a munkában, a takarékosságban és a polgármester által meghozott döntések végrehajtásában látta. „Nekem a város háztartására van s csekély befolyásom s ezt a kötelességemet a város gazdasági helyzetének megszilárdítására kell fordítanom. Ahogyan én elvégzem munkámat s igyekszem a takarékosság elveit érvényre juttatni, úgy szolgálja más is a maga hivatásában és hatáskörében e kettős gondolat javát. Akkor a köd és az árnyék szakadozni fog.„1
A lakosság megnyugtatására szánt szavak ekkor jól csengtek és teljes bizonyossággal hiszem, hogy Szohor Pál komolyan is gondolta, de az Élet mást hozott. A harmincas évek közepére egyre nehezebb lett itt az élet, a város kasszáját növekvő mértékben feszítette az adósság. A polgármester, Bencs Kálmán 1934. december 27-én meghalt, az új városvezető megválasztásáig helyettese, Szohor Pál vette át a város irányítását. Három hónap átmeneti időszak után, 1935. márciusában megválasztották polgármesternek, melyről az első fejezetben már írtam részletesen. Szohor Pál székfoglaló beszédében őszintén ismertette a város nehéz gazdasági helyzetét. „Adósságaink mint mondottam 4,600,000 pengőt tesznek ki, a kiadási hátralékokkal együtt 6 millió 100,000 pengőt, de ezt a tartozást a hatalmas nagy kamatterhek teszik naggyá. Békében volt a városnak nagyobb adóssága, de arra évi kamatban a tőketörlesztéssel együtt 5 százalékot fizettünk, ma pedig 6 és fél százalék csak maga a kamat, s azt sem tudjuk megfizetni, azért nehezedik különösen nagy súllyal reánk. Ezen kölcsönterhünk méltányos megváltoztatására mindent el kell követnünk. […] Legelső sorban kell megoldanunk a tisztviselői fizetések pontos kiadását. Ma már a városi tisztviselők nem kapnak semmi pótlékot, semmi mellékilletményt, egy fillérrel sem kapnak többet, mint bármely állami tisztviselő. Azonban ezt sem kapják meg, mert az említett kiadási hátralékok miatt csaknem mindennap pert indítanak ellenünk, azokra és más halaszthatatlan kiadásokra kell fizetnünk, s megmaradó kevés pénzünkből nem tudjuk a tisztviselőket is fizetni. Ezt a kérdést rendezni a legfontosabb és legsürgősebb feladat s megvan már a tervem is rá, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy legalább egy-két hónapon belül a tisztviselő minden hónapban pontosan megkaphassák fizetésüket„2 Olvasván a fenti sorokat, felmerül a kérdés, Bencs Kálmán vajon mennyire volt jó polgármester gazdasági szemszögből nézve.
Az új polgármester kertelés nélkül elismerte, hogy a város nyakig eladósodott és első körben nem további adók kivetésével tervezte ennek enyhítését, hanem a meglévők hatékony beszedésével, emellett még számított a nagyobb állami segítségre. Bevallotta, hogy eddig nem volt mindig pontos a kiadások és bevételek “statisztikai kimutatása”, ezért korszerű alapokra kell helyezni a gazdálkodást és annak könyvelését. Beszédéből ismét Bencs Kálmán gazdasági téren mutatott gyengekezűsége rémlik fel, de ennek kutatása több időt igényel. A teljes székfoglaló beszéd itt olvasható.
Egy évvel korábban még jóval kellemesebb feladatok találták meg Szohor Pált. 1934 januárja sűrű volt számára a munka szempontjából. A Városi Dalegylet közgyűlésére kellett készülnie, amit a már megszokott Hiszekeggyel kezdett és a beszéde után újra elnökké választották. Beszédében hangsúlyozta az „összetartás, a daltestvéri szeretet végtelen fontosságát és arra kéri a működő tagokat, hogy a jövőben is olyan ambícióval és szorgalommal dolgozzanak, mint a múltban és munkájuknak meg lesz az eredménye. Amikor újabb sikereket kíván, az Isten áldását kéri a Dalárda minden egyes tagjára.” 3
A Kossuth gimnázium pénzügyi bizottságának tagjává is megválasztották ezekben a napokban. Az évenkénti rendszeres Jótékony Nőegylet éves táncestjén is megjelent a feleségével, aki a beszámolók szerint fekete csipkeruhában érkezett az eseményre. A talpalávalót Rácz Marci cigányprímás zenekara szolgáltatta. A másnapi újság név szerint megjelenteti a bálon megjelent asszonyok, lányok névsorát.
1934 januárjában az országban tizennegyedikként, huszonhárom taggal Szohor Pál “szervezi meg Nyíregyházán a rotaryanusokat, ő rendezi a vasárnapi alakuló gyűlést déli harangszó zengése idején a városháza nagytermében.
— Rotary Club — mondja — nemzetközi összefogás anélkül, hogy feladná a nemzeti gondolatot, a nemzeti alapot. Felekezeteken, faji, társadalmi korlátokon felülemelkedve, azokat a férfiakat fogja szeretet- és barátságkörbe, a kölcsönös becsülés rátájába, akik az élet legfőbb céljának azt tartják, hogy derék, becsületes munkát végezzenek a köz javára azon a helyen, amelyre rátermettségük, tehetségük, szorgalmuk, kvalitásaik állítják. Sem fajok, sem felekezetek ellen nem irányul a Rotary-szervezkedés. A szabadkőművességhez semmi köze. Teljesen új, az emberiség lelke mélyében támadt vágyakozást kielégítő nagy összefogás.”4
1935 márciusában, polgármesterré választása után a Rotary Club is köszöntötte “kiváló férfiként azt a szolgálati ágat képviselte, amelynek most élére állították. Amikor szeretettel üdvözli a Club nevében, arra kéri, vigye be hivatásába a Rotary szellem lényegét, a szív kultúráját, hisz olyan feladatok előtt áll, amelyeknek megoldásához nem elég a kiváló képzettség, elsősorban szerető szív kell hozzá. Legyen Nyiregyháza ‘aranytollú‘, ‘aranyszájú‘ főjegyzője a város aranyszívű polgármestere.”5
1935 január 17-én az országos rádióban nagysikerű előadást tartott a nyíregyházi taligáról, aminek leirata a Szabolcsi Szemlében is megjelent. Kerestem a Magyar Rádiót, hogy az archívumában esetleg nincsenek-e meg ezek a felvételek. Kicsi a valószínűsége, hogy akkor rögzítették az előadásokat, de ha meg is van, csak szigorú feltételek mellett kutatható és másolat nem készíthető róla. Így viszont nincs értelme kutatni, mert a közönség nem hallgathatja meg.
Polgármesterré választása után is rengeteg pozíciót viselt, a Nyíregyházi Felső Kereskedelmi iskola felügyelőbizottságának elnökévé is megválasztják, ami után után Ungár Béla üdvözli.
Rendszeres látogatója az Ipartestület előadásainak. „Tegnap este az Ipartestületi székház zsúfolásig megtelt dísztermében mutatta be az Izr. Ifjúság Gellért Lajos 3 felvonásos drámáját, az Anyaszivet. A közönség soraiban ott láttuk Szohor Pál polgármestert, Juhász Mihály főjegyzőt is.” Még mindig csak 1935. márciusában járunk, pár héttel a megválasztása után a Frontharcos Szövetség nyíregyházi csoportjának díszelnöke lesz. A rendezvényen frontharcos formaruhában jelenik meg 1935 márciusában.
Mit jelent a Frontharcos Szövetség? „A világháborúban részt vett frontharcosoknak egyedüli, hivatalosan is elismert társadalmi érdekképviselete az Országos Frontharcos Szövetség, és így a fontharcosok nevében és érdekében hatóságok előtt eljárni csak e Szövetség, illetve annak helyi szervezetei jogosultak. […] Az Országos Frontharcos Szövetség és helyi szervezetei edidigi hazafias működésükkel, tagjai pedig a világháború több esztendős küzdelmeiben elszenvedett nélkülözésekkel és önfeláldozó magatartásukkal kiérdemelték, hogy addig is, amíg érdemeik megfelelő törvényes szabályozással nyernek elismerést, a hatóságok részéről megkülönböztetett bánásmódban részesüljenek.„6
Szohor Pál és a Benczúr Gyula relikviák
1928-ban Szohor Pál még főjegyzőként Benczúr Gyula festőművész fiától átvette a városnak adományozott dolányi Benczúr-mauzóleum modelljét, amit a létesítendő Benczúr emlékszobába szánt. Sajnos ez a modell mára eltűnt, sorsát jelenleg nem ismerjük.
Benczúr Gyula 1920-ban a dolányi kúria falai között halt meg. 1927 óta Benczúrfalva a település neve. 1929-ben Nyíregyháza a festőművész lányától megkapta azt festőállványát, melynek hátuljára még Benczúr Gyula saját kezűleg írta fel a nevét.
Polgármestersége második hónapjában Benczúr Gyuláról írt, szerinte a város csak egy márványtáblával rótta le előtte a kegyeletét. “Még csak egy utcát vagy teret sem neveztünk el nagy szülöttünkről.”7 A művészeti élet fellendítése volt a célja, ezért a Benczúr kultusz megteremtésébe fogott bele. Budapesten egy társaságban találkozott Lányi Dezső(1879-1951) szobrászművésszel, akitől kapott egy terrakotta Benczúr karikatúra szobrot. Ez akkor a város tulajdonába került. Jelenleg nem tudjuk, hol lehet. Szohor Pál nem elégedett meg ennyivel, egy pesti magángyűjteményből hosszas alkudozás után 2500 pengőért megvásárolta Benczúr Gyula Patrona Hungariae vászonképét.
A képet egyértelműen a városnak szánta, ezért a nyíregyháziak hozzájárulását kérte a kép árához. “Most nyíregyházi testvéreimhez fordulok, támogassák ezt az én kegyeletes törekvésemet. Csak van ebben a városban 2500 ember, aki nem sajnál egy pengőt arra, hogy teljesítse nagy szülöttünkkel szemben szívbéli kötelezettségét.”6 A kép a városházára került, ahol bárki megnézhette, mielőtt pénzbeli hozzájárulását adta hozzá. 5-10-20 pengőnként elkezdett gyűlni a pénz, két hét alatt már 1000 pengőnél jártak. Az adományozók nevét feljegyezték, a helyi újság folyamatosan közölte, végül albumba foglalták.
Később Benczúr Gyula további két festménye is Szohor Pál állhatatosságának köszönhetően került a város tulajdonába. A Nyulas madonna és a Kun László(más néve: Boszorkányok éjszakája)
Nyíregyháza ebben az évben (1935) három komoly gonddal küzdött, melyről a polgármester Szohor Pál számolt be.”… a tisztviselők illetménye, a kölcsönök kamata, a napi élet kényszerű kiadása.”
A Rotary Club elnöki tisztét a sok elfoglaltsága miatt átadta. A Korona felújítására kölcsönre volt szükség, ami miatt Pestre járt több ízben is tárgyalni. Továbbra is kevés volt a pénz, ezért a polgármester a vámőrséget megkettőzte. A bevétel feltűnően megnőtt. “A polgármesternek tudomására jutott, hogy a vámok ellenőrzése hiányos, sokan nem tesznek eleget vámfizetési kötelezettségüknek és így a város bevételei hiányosak. Azóta, hogy a város vámbérlői elvonultak a posztról és a város szedi a vámpénzeket, az emberek könnyebben veszik a dolgot és azt hiszik, hogy most is úgy van, mint a háború előtt volt, amikor a vámpénzt a legtöbb esetben megtakarították a városba érkezők. […] Nem tehetek mást, mint amire tisztségem kötelez. Mindent meg kell tenni, hogy bevételeink befolyjanak. Nem veszek be mást a vámoknál, mint amihez jogom van s nem vehetek be kevesebbet, mint amennyit bevenni kötelességem.”8
A Nyíregyháza környéki bokortanyákat rendszeresen járta, „panasznapokat” hirdetett, melyekről rendszeresen beszámolt a sajtó. “Szohor Pál közvetlen szavakkal beszél a tanya népéhez. A városházán, a hivatali termekben nem látjuk úgy a nép életét, az aktákból nem ismerjük meg panaszukat, ügyes-bajos kérésüket.
— Azért jöttünk ide, hogy élőszóval adják elő őszintén kinek mi a kívánsága. Én ezeket a panaszokat meghallgatom — mondotta a polgármester és lehetőség szerint orvoslom is. Az én népem szolgája akarok lenni, azért most, amikor híre sincs a választásnak, amikor nem kérünk semmit a tanya népétől, eljöttünk, hogy idehozzuk érdeklődésünket és szeretetünket és csak azt kérjük, legyenek őszinte bizalommal hozzánk.”9
Jó közszolgának tűnt. “Mi arra valók vagyunk, hogy a polgárságnak szolgáljunk. Amint a vevőt azonnal kiszolgálják a boltban s nem mondják neki,hogy nyújtson be kérvényt az áruért, akként gyorsan, pontosan kell kiszolgálnia a céget. közigazgatásnak a közön Ez talán nem érhető el máról holnapra, de minden erejéből azon lesz, hogy a szolgálat gyorsaságát biztosíthassa a polgárság javára.”10
1935 őszén a Magyar Közgazdasági Társaság nyíregyházi csapatának elnökévé választották.
Az év végi mikulás ünnepségen lánya, Szohor Mária a Koronában rendezett gyerekszínpad ünnepségén szépen szavalt, amiről a helyi újság is beszámolt. A karácsonyi ünnepségek után Olaszországba utazott tanulmányútra a feleségével, amiről később a Rotary klubban előadás keretében számolt be, legfontosabb pillanatnak XI. Pius pápával való találkozását említi. Az nem derül ki, hogy személyes, közeli találkozás volt-e, vagy rendezvényen látta.
1936-ban a hadigondozás terén végzett munkájáért A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének előterjesztésére a Nagyméltóságú m. kir. honvédelmi minisztérium díszjelvényt és díszoklevelet adományoz neki.
Polgármesteri minőségében részt vett az izraelita leányegylet tavaszi jelmezbálján. A jól sikerült bál után feleségét meghívta az Általános Jótékony Nőegyletbe Bernstein Béláné, a status quo egyház főrabbijának felesége. Az első ülésen azonnal elnökké választják Szohor Pálnét. Az alelnökök Ruhmann Kornélné és Hartstein Sándorné.
Az olasz-magyar barátság elmélyítése fontos volt számára, talán a hadifogolyként ott töltött 13 hónap is hatással volt rá. Nyári szabadságait rendszeresen Olaszországban töltötte. Sógora, Balla István szerint „… Olaszország Mussolini uralma alatt hatalmas léptekkel fejlődött, azt sok olaszhont járó atyámfiától számtalan esetben hallottam. E hírforrásaim közül az élen állt néhai Szohor Pali bátyám, aki az első világháború után, több mint egy évet olasz hadifogságban töltött, lelkes olasz barát volt, meglehetősen beszélte is nyelvüket és nyári szabadságából minden évben egy-két hetet Olaszországban töltött. Így jól ismerte az ottani korábbi, majd későbbi viszonyokat„11
1936. áprilisában olasz délutánt rendezett, ahol Szekeres László tartott előadást. Szekeres az olasz fasiszta párt főtitkárának, Starace-nak a barátja és többször járt Mussolininál. A megnyitón Szohor “utalt azokra az évekre, amelyeket mint hadifogoly a művészet klasszikus földjén, Itáliában töltött és most a szankciókkal is diadalmasan, győzhetetlen hittel harcoló mai Itáliában tett közeli útjára, amely két út egy új életre kelt világtörténelmi feladatokra hatalmas predesztinált hős nemzetnek csodálatos megújhodását éreztette meg. Mi magyarok boldogok, hálásak és büszkék vagyunk arra, hogy ennek a csodálatos nemzetnek hős vezére, Mussolini felemelte a gyász, a megalázottság mélységéből nemzetünket”12
Geduly Henrik
1936 kora nyarán ünnepelte a város az evangélikus püspök, Geduly Henrik püspökké avatásának 25. évfordulóját. Horthy Miklós kormányzó személyes üzenetet küldött a püspöknek melyre Geduly válaszolt is:”Midőn ezért legalázatosabb köszönetemet nyilvánítom Főméltóságodnak, buzgón esedezem az Egek Urához, árassza ki legjobb áldásait Főméltóságodra és hazánk javát biztosító országlására. Hódolattal Geduly Henrik püspök.” Szohor Pál „üdvözlő szavaiban úgy aposztrofálta a püspököt, mint a város első polgárát, aki után bizalommal indul a város polgársága.„13
Az ünnepség után alig telt el 10 hónap és D. Geduly Henrik püspök 1937. februárjában meghalt. 1866-ban született Bécsben, Nyíregyházára 1891-ben került segédlelkészként Bartholomaidesz János (Szohor Pál keresztelőpapja) mellé. 1937-ben, a kórházi halálos ágyánál ott volt Szohor Pál is. Geduly Henrik az úrvacsora felvétele után utolsó szavaival azt mondta, „az én lelkem tele van imádsággal. Mindörökké, ámen.” Ezután elájult és már nem tért magához. Éjjel 11:15-kor jelentették a halál beálltát.
Gazdasági egyensúly
Az állami adókon kívül akkor lehetőség volt pótadók kivetésére, ami az állami adók 1-100% közötti részét jelentették. Az akkori városvezetés 95% körüli pótadókat vetett ki, amit a törvény szerint csak a helyi közigazgatásra lehetett költeni.
Két év alatt a város gazdálkodását stabilizálta és a zárszámadásban az következőket írta: „Az elmúlt esztendőben 370.000 pengő zárszámadási felesleg mutatkozott, így ez az első év az összeomlás óta, amikor jelentős aktívával végeztük számadásunkat Valószínűleg senki se csodálkozna, ha e beszámoló eredményeként csak annyit jelentenénk, hogy a túlterhelt város anyagi romlását megállítottuk. Három esztendővel ezelőtt magamnak se volt még egyéb vágyam, mint megállítani a lavinát, mely egész városi gazdálkodásunkat jóvátehetetlen eltiprással fenyegette. […] tovább kell folytatni a takarékosság politikáját, mint amely egyedül alkalmas arra, hogy a közeljövőben teremtő beruházásokat végezhessünk.„14 Hét év alatt 10%-kal, 6000 fővel emelkedett Nyíregyháza lakosainak száma. A pótadok leszállítását ígéri, a Korona tatarozását és a kertmunkásképző iskola építését.
„Helyreállítottam a város gazdálkodásába vetett bizalmat. Mik a kifogások pénzügyi politikám ellen? Először: túlságosan takarékoskodom. Már nemcsak idehaza tréfálkoznak felettem, de így ismernek országszerte. Másodszor: nem vagyok alkotó polgármester. Mindkét vádat töredelmesen beismerem. Csak azt kérdezem, ki hitte volna, hogy a pénzügyi romokat két és fél esztendő alatt rendezni lehessen? S azután kinek a garasát verem a fogamhoz? Nem a Tiédet-e, nyíregyházi polgár, aki azt olyan verejtékezve keresed? S végül kérdezem,hogy a romok újraépítése nem szintén alkotó munka-e? Könnyebb volna nekem ideig -óráig tartó népszerűségre pályázni ,s újabb adósságok halmozásával újra és újra beruházni. Bízzunk azonban benne, hogy nem tart ez sokáig s néhány esztendő múlva újra odadobhatjuk egy kicsit a gyeplőt a. .most erős kézzel megfékezett paripák közé, így a karácsonyfa békés és boldog gyertyái alatt őszinte szó és álarc nélküli vallomás született„15
1940-es évekre ez a feszített gazdasági helyzet ismét romlani kezdett leginkább a háború miatt. Nem csak a város, de a lakosság is egyre nehezebben viselte a háború okozta gazdasági nehézségeket.
Kovács István nemzetőr a gyerekkori barát
Kovács Istvánt, 1919 áprilisában Pogány József népbiztos és Szamuely Tibor parancsára kivégzett nemzetőrt Szohor Pál még gyerekkorából személyesen ismerte, a környéken nőtt fel ő is. 19 évvel később Kovácsot posztumusz vitézzé avatták, felállított szobra előtt Szohor Pál mondott beszédet. „Egymás melletti házban laktak, együtt töltötték gyermekkorukat, diákéveiket. Ennek a városnak tradícióit, iskoláinak, egyházának, családjának erkölcsi hatásait szívta lelkébe és ez a lélek hős és tiszta maradt a lángoló szenvedélyek forradalma idején is. A harcok idején mindketten mint tüzérek vonultak a zászló alá, de amikor ő(Szohor Pál.szerk) fogságba esvén, hazajött, Kovács István már nem volt az élők sorában. Ha valaki van itt, aki annak idején, tizenkilenc évvel ezelőtt tapsolt vagy feszítsd meget kiáltott, — most rádöbbenhet a szörnyű bűnre, amely a daliás fiatal magyar életet akkor kioltotta és látja, hogy milyen értéket pusztított el az ádáz vihar. De ezt láthatja mindenki, hogy míg a halál elmossa emlékét a polgároknak, Kovács Istvánt a vértanú halála örökéletűvé tette, aki hat, alkot, munkálja a nemzeti lelket, nemesíti a magyarság közszellemét a nagy erényekre erősítéssel.„16 Egy későbbi visszaemlékezése szerint néha gyerekkorukban Szamuely Tibor is járt arrafelé játszani, az „alvégesi gyerekekhez„.
A szobrot 1929-ben avatták fel, 1944-ben ledöntötték és beolvasztották. Anyagából egy Petőfi szobor készült, ami most Mándokon áll.
Első Bécsi döntés
1938. március 12-én a német hadsereg, a Wehrmacht bevonul Ausztriába(Anschluß). Az év második felében a városban is fellángol a lelkesedés, hogy Csehszlovákia magyarok lakta területeit csatolják Magyarországhoz. Nyíregyházi egyesületek küldenek táviratot Mussolininek, hogy támogassa ebben az országot. Szeptember végén Szohor Pál tüntetést szervezett a főtérre, ahol tízezrek vettek részt.
A polgármester beszédében elmondta:”Most húszévi kálváriánk véget ért, lehullt kezünkről a bilincs, nem panaszkodunk, hanem követelünk! — a szónok itt hatalmas lángolásra gyújtja a szívek hamu alatt izzó parazsát.
— Vesszen Csehszlovákia!
— Mindent vissza a Felvidékből!
— Követeljük a Felvidéket, Kassát, Ungvárt, Pozsonyt!
— Felszabadítjuk a Felvidéket!
Fergetegként, szavalókórus hatalmas hullámverésében zúg az érzés, a fegyelmezett, mindenre elszánt ezrek feltörő szenvedelme. Szohor Pál polgármester percekig szótlanul áll a hangok zivatarában.
— És elszánt követelésünk pillanataiban most nem vagyunk egyedül! Ott áll mellettünk mindenre készen a hatalmas Németország, Lengyelország és mindenekfelett Olaszország!
— Éljen Horthy!
— Éljen Hitler!
— Éljen Moscisky!
— Éljen a Duce!
— Horthy, Hitler, Duce, Duce …
Újra zúgva tör elő a felhevült szívek vihara, az olthatatlan szabadságvágy. A tömeg percekig tombolva éljenzi a szövetséges államfőket.
— Mussolini — folytatja a polgármester — trieszti beszédében és azóta is újra félreérthetetlenül, hatalmának teljes súlyaival állást foglalt a magyar igazság mellett. Ha most ebben a kérdésben mind egységesebb az állásfoglalás, azt kérdezzük, hogy lehetett húsz éven át eltűrni Csehszlovákia hazug államát?
Sokan éles füttyel adnak kifejezést megvetésüknek, büntető haragjuknak.
— Vesszen Csehszlovákia!
— Éljen Horthy, Hitler, Duce!
— Duce! Duce! Duce!
— Ez a harag és lelkesedés, — folytatja a polgármester — amely itt jelentkezik, az a láng, amely elégeti a hazug és bűnös határokat és meghozza a magyar kívánságok beteljesedését
— Vissza a Felvidéket!
— Mindent vissza, mindent ,vissza!
— A lelkes, nagy magyar akarás nyomán az egész világ elismerte a magyar követelések jogosultságát, a magyar igazságot!
— Éljen Horthy, Horthy, Horthy!
— Hitler! Hitler! Hitler!
— Duce! Duce! Duce!
Nem akar szűnni a lelkesedés vihara.
— Ezt a mai népgyűlést azért hívtuk össze, hogy kifejezést adjunk elnémíthatatlan kívánságunknak, hogy elmondjuk: mit akar a magyar nemzet, mi a követelése a magyar népnek.
— Vesszen Csehszlovákia! Mindent vissza, mindent vissza!„
A történelmi jelentőségű hatalmas népgyűlésnek országos híre lett. Nem kellett sokat várni az eredményére, november másodikán Bécsben döntés született a Felvidék visszacsatolásáról.
„Az Országzászlót felvontuk most és november hó 10. napjáig ameddig a magyar csapatok a megszállást be fogják fejezni – fenn, az árboc tetején fogja hirdetni a Felvidék visszatérését. November hó 10-én félárbocra eresztjük, mert a magyar feladatok még a Felvidék ezen magyarlakta részeinek visszaszerzésével még nincsenek befejezve.„1938.11.05.
A rádióban évente több alkalommal is megszólalt, előadásokat tartott nyírségi témákban. A műsorok itt készültek Nyíregyházán, innen ment adásba. Kerestem a Magyar Rádió archívumát, de azt írták, kicsi a valószínűsége, hogy rögzítették a műsorokat. Ha mégis, akkor a meglévő felvételről másolat nem készíthető, ezért Szohor Pál eredeti hangját úgy tűnik, nem fogjuk hallani.
1939. tavaszán a nyíregyházi huszárokat Kárpátalja visszafoglalására indítják és pár héttel később nagy ünnepség közepette a Hősök terén fogadják őket.
A később François Fiedler néven világhírű festővé vált Fiedler Ferenc édesapja Nyíregyházán volt tanár. 1940-ben a 19 éves Ferenc Szohor Pálról portrét készített, aminek sorsáról jelenleg nincsen információnk.
1939. szeptemberében kitört a II. világháború, a lengyelek menekültek az országukból. Nyíregyházára az év végén több százan érkeztek Nyíregyházára is. Elsőként Varjulaposon szállásolták el őket. Miután Sóstón napok alatt felújították a Szeréna gyermeküdülőt és a Svájci-lakot, átköltöztették őket. Szohor Pál polgármester a szódaházat is felajánlotta. A város 50 pár bakancsot is készíttetett számukra és 60 utazási bérletet is kiosztott, hogy tudjanak közlekedni. A három hónapos itt létük alatt a dokumentumok szerint közel 640 menekült fordult meg itt, de egyszerre soha nem voltak ennyien.
Bessenyei kultusz
Szobra, művelődési köre már volt Bessenyeinek, de nem érezhette magáénak a város, ha nem itt van eltemetve. 1938 áprilisában kétnapos Bessenyei ünnep volt, ahol a Kör 40 éves fennállását ünnepelték kiállítással, koszorúzásokkal, műsorokkal. Ekkor már tervbe volt véve, hogy idehozzák Bessenyei György hamvait. „A sír visszatér a bölcsőhöz. Néhány nappal ezelőtt még úgy volt, hogy az ernyedt por vándorútra indul s megérkezik abba a földbe, amelyen az élet csírázni kezdett gazdag pezsdüléssel. Egy nagymultú egyesület azzal ünnepelte volna meg születése napját, hogy halottat költöztet. […] Minden csepp vért, amit lehet, minden kézzelfogható parányi, amely hozzá tartozik, ide akarunk hozni a közelünkbe, ahol a lélek, a gondolat, a szó szabad és erős lehet. Bessenyei György, azért szeretnők idehozni hamvaidat, hogy idekössük szellemedet és hogy magunk, is mindig jobban érezzük a kötelezést, amely belőlük lelked iránt kiárad.„17
Bessenyei György ebben az időben Bakonszegen (előtte Pusztakovácsi volt a neve) volt eltemetve, halála előtt évekig ott élte a „bihari remete” életét, 1811. februárjában hunyt el. A nyíregyházi Bessenyei Kör eltökélt szándéka volt, hogy hazahozzák. Hosszas előkészítő munka után 1940.május 2-án a hamvakat exhumálták és Nyíregyházára szállították. Az exhumálásnál jelen volt Szohor Miklós, Szohor Pál 16 éves fia. Az exhumálás részleteiről a Szabolcsi Szemle számolt be.
Bessenyei György nyíregyházi újratemetésén a Vay Ádám utcán (mai Dózsa György) végig zászlós diákok, országos jelentőségű megmozdulás volt országgyűlési és állami képviselettel.
1940-től
Szohor Pál 1940-ben Nyíregyházán megnyitotta az Erdélyi József költő által alapított „Tücsök” irodalmi szövetkezet teadélutánját, ahol a költő saját verseiből olvasott fel. A megnyitón elmondta, hogy „… arra az irodalmi érdeklődésre, amely a falusi és tanyai tömegeket eltölti. Igyekeznünk kell, hogy valódi irodalmat adjunk a népnek.„18 Erdélyi a Solymosi Eszter vére című antiszemita verséről lehet ismerős az olvasónak.
1940-ben belügyminiszteri utasításra Nagykároly város polgármesterének tanácsadójává nevezték ki. Ungvárra januárban egy nemzeti zászlót visz, és egy ungvári zászló darabját, amit 1914. augusztusában vittek magukkal ungvári katonák a Przemysl melletti harcokba, ott nyolc részre tépték, de csak egyetlen túlélő volt, aki hazahozta az ő részét. Ez jutott el Szohor Pálhoz és juttatta vissza az ungváriaknak.
1941-ben erdélyi körútra ment a feleségével. Zászlót vittek Gyergyószentmiklósra, útba ejtették Kolozsvárt, ahol a felesége három évig tanult 18 évvel ezelőtt. Megfordultak a Békás-szorosnál, a Gyilkos-tónál, és a székely összetartozás fontosságára hívta fel a figyelmet.
A Nyíregyházi Levente Egyesület éves közgyűlésén elnökké választották. „Szívesen vállalom a Nyíregyházi Levente Egyesület elnöki tisztségét. Úgy érzem, hogy behívót kaptam a leventéktől, tehát jelentkezem szolgálattételre. Szolgálni alkarom ennek a nemes intézménynek célkitűzéseit. Mi van szebb feladat, mint ennek az intézménynek a szolgálatában állni?„19
1940. májusában a nyíregyházi huszárokat ismét várja a háború. Az I. hadsereg központját Nyíregyháza-Sóstón helyezik el, a város az iskolákat, szállodákat átadta a nagyszámú katonaságnak.
1940. szeptember 11-én a város főterén „lampionos, fáklyás, zenés felvonulás” volt. Kolozsvár visszatértét ünnepelte a város. „A városháza erkélyén hatalmas virágtérkép, művészi kiképzésű színes virágmezők mutatják a megnagyobbodott ország fehér színfoltját. Jobbról gyászfátyolos táblán a még vissza nem tért városok neve, baloldalon virágfüzérbe vontan a visszatért városok nevének piros betűsorai Az erkélyen ott látjuk vitéz Jékey Ferenc dr. főispánt, az egyházi, katonai, polgári társadalom vezetői élén. Felhangzik a Himnusz, amelynek hangjait tisztán, szórják a megafonok, majd csengőn Szohor Pál polgármester áll mikrofon elé és a zúgó esőben, lendületes szavakban méltatja a nap jelentőségét. A magyar lelkek boldog örömét, a magyar szívek lángoló lelkesedését nem tudja elmosni az eső! — mondotta, — amint ma esőben, de dalos szívvel vonultak be vitéz honvédeink kincses Kolozsvárra.
A polgármester szavait viharos kiáltások szakítják meg, amikor megemlékezik az ország nagyobbító Horthy Miklósról, a magyar kormány céltudatos politikájáról, amely fényes eredményekhez vezetett, „Hitlerről és a Ducéról, kiknek zsenije összetörte Trianont. Horthy! Horthy! Horthy! éljen Horthy!’ – hangzott ütemesen, majd harsány hang kiáltotta: Éljen, Hitler, éljen a Duce! — s nyomában, zúgó fergetege hangzott a szívek ujjongásának: Hitler, Duce! Hitler, Duce!… De amikor a szónok a további nagy magyar célokról beszél, felsikoltott a kiáltás a szembe hulló záporban is: Mindent vissza! Aradot vissza! Aradot vissza! Brassó, Arad, Temesvár, magyar határ visszavár!„20
1940 október 12-én, fogadja a város az Erdélyből a 4. huszárezredet. „Ma boldog Nyíregyháza, hogy köszöntheti az erdélyi mámoros fogadás után a háziezredet. Kérem a parancsnokot, adja tudtára a város köszöntését az egész ezrednek.„- kérte Szohor Pál polgármester Ehrlich Géza ezredest.
1941 november 15-én Horthy Miklós kormányzó és Bárdossy László miniszterelnök a városba látogatott, hogy fogadja a „szovjetfronton hősiesen küzdő„21 katonákat. Szohor Pál az állomáson köszönti Horthy Miklóst. „Az orosz háború diadalmas harcaiból hazatérő nyíregyházi lovasdandárt fogadja ma e város hazafias lelkesedéssel teli lakossága. A hazatérés a büszke önérzet tüzét és boldog könnyeket csal a szemünkbe: így várja haza az anya katona fiát, az asszony fegyverforgató férjét, a sok-sok szabolcsi gyermek vitéz Édesapját. Erre a legszentebb érzékre: az Édesapára gondol ma itt mindenki, mikor Főméltóságú Urunk megjelent közöttünk! Huszonegy éve is elmúlt már, hogy először járt Nyíregyházán, s akkor a meggyötört, nyírségi ember szívébe bizakodást, bátorságot és boldogságot öntött. Ez a példaadás nevelte fel az orosz harcokból dicsőséggel hazatérő honvéd fiainkat s az emlékeknek ez a túláradó szeretete szőtte a hódolatot, amely kísérni fogja itt minden lépését.” A főtéri ünnepségen, ahol fogadják a hazatérő katonákat hosszú és buzdító beszédet mondott. Innentől elég gyakoriak voltak a hadba vonuló és az onnan visszatérő katonák fogadása a főtéren.
1941. december 15-én, reggel 8 órakor meghal Özv. Szohor Pálné, a polgármester édesanyja. Korábban elhunyt férje és gyermekei mellé, a Déli temetőbe temetik.
Az egyre szigorodó és kirekesztőbb zsidótörvények alkalmazását Nyíregyházán betartatta. Bernstein Béla, aki 1909, azaz 33 éve a város főrabbija és egyben a városi képviselőtestület tagja, az alábbi nyilatkozatot teszi Németi Sándorral egyetemben:
1942. januárjában „az igazolóválasztmány Dr. Bernstein Béla főrabbi, Németi Sándor gazdálkodó és Hoffer Bertalan kereskedô, valamennyien nyíregyházi lakosok nyilatkozatai alapján Nyíregyháza megyei város képviselőtestületében elfoglalt tagságukat – megszüntnek nyilvánítja.” Az igazolóválasztmány tagja Szohor Pál is. Korábban a Jótékony Nőegyletbe feleségét Bernstein Béláné invitálta, az egylet alelnökei Ruhmann Kornélné és Hartstein Sándorné.
A zsidókat kizárták a civil szervezetekből, alapítványokból, szakmai érdek-képviseletekből is. Szohor Pál polgármester javaslatára például a Kereskedő Ifjak Egyesületéből 12 főt töröltek, mert ahogyan az előterjesztés fogalmaz „az egyesület túltengően zsidó jellegű“.
A zsidókra vonatkozó, országosan kiadott törvények, rendeletek érezhetően sűrűsödtek és kivétel nélkül végrehajtották mindet Nyíregyházán. A polgármester rendeletei, közgyűlési határozatai a Nyírvidékben egyre nagyobb számban szóltak a nyíregyházi zsidókhoz és zsidókról.
A következő, befejező rész 1944 tavaszától a menekülttáboron keresztül az emigrációban történt haláláig tart. Várható megjelenése 2025. augusztus eleje.
Ha tetszett a cikk, elkészültéhez adománnyal is hozzájárulhat.
- Nyírvidék, 1930.01.01. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1935.03.07. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1934.01.03. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1934.01.13. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1935.03.19. ↩︎
- A m. kir. belügyminiszter 1936. évi 148.867 számú körrendelete, ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1935.04.28. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1935.07.27. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1936.05.07. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1935.03.17. ↩︎
- Sóstói út 53. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1936.04.09. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1936.05.19. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1938.04.17. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1937.12.25. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1938.04.23. ↩︎
- Hankiss János dr., a debreceni egyetem tanára 1938.04.24. tiszaberceli beszéd ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940.03.02. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1941.04.12. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940.09.12. ↩︎
- Nyírvidék-Szabolcs Hírlap, 1941.11.17. ↩︎
