Móricz Zsigmond 1924. decemberében belépett a nyíregyházi Korona kávéházba. Nyomban felismerték és meleg szívvel köszöntötték. Kérdezték tőle, miért járja errefelé a vidéket, mire ő: „Az Abbázia-kávéház ablakából nem láthatom a magyar parasztot. Debrecenben láttam egy részeg magyart, nem adom ezt a képet semmiért.„1
---
Köszönjük, hogy olvassa ezt a cikket. Ha tetszett, ossza meg, ezzel is a munkánkat segíti!
---
A Korona 31-es szobájában lakott, állítólag remeteként élt itt pár napig. Nappal járta a tanyákat, esténként hallgatagon, csöndben dolgozik.
Megegyeztek Heltai Hugóval, a színház igazgatójával, hogy az akkor népszerű Sári bíró népszínművét itt előadják, mégpedig az író, Móricz Zsigmond rendezésében. „Móricz Zsigmond, a kiváló magyar író Nyíregyházán tartózkodik. Ebből az alkalomból a direkció elhatározta, hogy színre hozza a Sári bírót, Móricz pompás,, modern népszínművét. Móricz megígérte, hogy a darab betanítását személyesen fogja vezetni,, sőt az sem lehetetlen, hogy a nagy magyar író, engedve az általános óhajnak, a rivalda elé áll és elmond nekünk egyet mást az életéből és a terveiből.„1
A próbákat azon nyomban megkezdték, Móricz „intenciói” alapján haladtak. A „prömier” 1924.12.21-én szombaton volt, ahol Móricz Zsigmond is megjelent személyesen.
A korabeli beszámoló az előadásról:
„Igazi ünnepe volt szombaton este a színháznak. Móricz Zsigmond, a kiváló magyar író jelen volt régi darabjának nyíregyházi bemutatóján. Körülbelül 20 évvel ezelőtt írta meg a Sári bírót Móricz Zsigmond, s a nyíregyházi közönségnek csak most nyílt alkalma, hogy színpadon is láthassa ezt az igazi magyar népéletből merített és tősgyökeres magyar érzéssel megírt darabot. Hálásak lehetünk a szerencsés véletlennek, hogy Móricz Zsigmond eljött közénk, s a Városi Színház ebből az alkalomból műsorra tűzte a Sári bíró-t. Hálásak lehetünk, mert olyan előadást láttunk, amely feljegyzésre méltó a nyíregyházi Városi Színház történetében. Akinek a lelkétől és gondolatvilágától távol áll a magyar népélet zamatossága, s a magyar nyelv szépsége, azok nem találhattak annyi gyönyörűséget a Sári bíró előadásában, mint azok, akikhez közelebb áll a magyar mentalitás.
Móricz Zsigmond végignézte az egész előadást, amely neki is megnyerte tetszését. A közönség lelkesen ünnepelte a szerzőt és a szereplőket,akik nem egyszer nyílt színen viharos tapsot kaptak. Azt se tudjuk, hol kezdjük az előadásról való beszámolónkat. Patkós Irma frissen üdén játszotta Terka szerepét olyan tüzes temperamentummal, hogy valósággal elragadta a közönséget. Simon Jenő, ez a kiváló színész, most is elsőrangú alakítást nyújtott a címszerepben. Jóizűen, talpraesetten játszotta az öreg parasztbírót. Partnere Kovacsics Margit, aki minden szerepben otthon érzi magát, pompás bírónő volt. Sugár Gyula is bebizonyította, hogy a jó színésznek minden szerepben jól kell játszania. Volt egynehány nagyszerű mozdulata, amely általános derültséget keltett. És Sziklai Jenő ? Utolérhetetlen volt a Gedi mesterien megrajzolt figurájának alakításában. Lédeczy Antal pedig olyan művésziesen megkarrikírozott csősz volt, mintha csak az író fantáziájából pattant volna a színpadra. Halmay Vilmos a Pengő kovács szerepében szintén stílusos alakítást nyújtott. Révész Zoltán ismét tanújelét adta, hogy az epizódszerepek gondos és nagyszerű kidolgozásához jól ért Szabó Rózsi is jól megjátszotta szerepét Szemethy Bandival együtt Trillap Ilonka abban a néhány jelenetben, amit játszott, igen kedves jelenség volt. A többiek is megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk : Vally Nusi, Káldy Antal és Ignáth Gyula.„3
1924-ben Nyíregyháza főjegyzője, Szohor Pál egy alkalommal elkísérte az írót Salamon-bokorba. Erről évtizedekkel később, a kanadai emigrációjában ír két alkalommal. „Ott voltam vele a tanyasi iskolában egy zúzmarás szép napon. A katedrán helyezkedett el s minden mozzanatot és elhangzott feleletet feljegyzett. A szép, egészséges fiúk és lányok nem vették le szemüket a híres vendégről. Beszéltek a szabolcsi krumpli termeléséről, téli eltartásáról és felhasználásáról. Móricz mosolyogva jegyzett fél mindent. Egyszercsak azt kérdezte: „Ki szereti a sült krumplit tepertővel?”Mindenki felállt és kórusban felelték az igent. Aztán szavaltak a gyerekek s az egyik fiúcska így fejezte be a versmondást: „Nincs szívemnek más hazája. Csak a Duna-Tisza tája.” Móricz ragyogó arccal bólingatott a verselés hevében kipirult fiúcska felé. Aztán még elmondta gyermekkori iskolás emlékét.) Mikor Prügyön elvégezte az elemi iskolát, azt s mondta neki a tanítója, hogy akkor tudják az ő ákom-bákom írását elolvasni az emberek, majd ha.ő — a prügyi tanító püspök lesz.“ Mikor,aztán legutóbb otthon járt, meglátogatta öreg tanítóját s megkérdezte tőle:, „No, püspök-e már, tanító úr? — mert az én írásomat, már sokan olvassák.”„4 Távozás előtt az iskola naplójába beírta nevét szép, kerek, olvasható betűkkel. Ez vajon megvan még valahol?
