A Nyíregyházy Pál (született: Szohor Pál) életének kutatása során beleakadtam egy 1940. júliusában íródott cikksorozatba, ami a Magyar Újságban jelent meg. Nem titkoltan zsidóellenes újságról van szó. Fontos kordokumentumként értékelem a cikket, ezért osztom meg szó szerint.
---
Köszönjük, hogy olvassa ezt a cikket. Ha tetszett, ossza meg, ezzel is a munkánkat segíti!
---
Magyar Újság, 1940.07.13.
A Magyar Újság kiküldött munkatársától:
A z Alföldről tudjuk, hogy más a szegedi, békési, bihari, kunsági és más a szabolcsi táj, A táj: a tanyák sorakozásában, a fák és a növényvilág színében változik. És az ember is más Szögedében, mint Szabolcsban.
A szabolcsi, nyírségi táj embere szapora, dolgos. A háború előtt innen ment ki Amerikába a legtöbb magyar munkás. A nép kiszökött Amerikába. Szöktek, az uradalmi basák, — a nyomor elől. De a háború után is valami setétség nehezedett a szabolcsi falvakra. Csobajra és a többi zsidók által megszállt településekre, mert ezt a vidéket a zsidók átjáróháznak nézték és nézik.
Volt, ahol a jegyzőt megvesztegették — Csobajon, — volt, ahol vesztegetés nélkül is uralták a gazdasági életet. Ennek a vidéknek a fővárosa Nyíregyháza.
A zsidók által megszállt városban a Bencs László téren üldögélnek a favágók. Panaszkodnak:
— Vállalnánk mi mindent, de egyötvenes napszám nem elég!
Az egyik napszámos, Balázs József, márciusban és áprilisban öszesen 18 pengőt keresett.
— Pedig hatodmagammal fogyasztom a kenyeret — mondja, — nem is lehet ezt sokáig bírni.
Mráz Mihály nyolcadmagával él:
— Én meg 15 pengőt kerestem a tavaszon, de Amerikába nem vándorolhatok ki.
Aztán így beszélnek a munkások:
— Annyi kimutatást csináltak már, miért nem mutatják azt ki, hogy mennyit keresünk mi, munkások, napi 10— 16 óra
mellett és mennyit keresnek a boltokban a zsidóki! Mért nem beszélnek arról a város és a megyeházán? Ahogy nincs szükség ebben a városban a zsidókra, úgy bánt és fáj nekünk, hogy életünk egy napját is munka nélkül töltjük el. Nem a magyar munkás a hibás.
A kisiparban is baj van.
— Nincs pénzünk. És tőke nélkül — meséli egy elkeseredett nyíregyházi kisiparos, — nem tudunk mozdulni. Nincs hitelünk. Hitel lett volna, de persze a hitelező a zsidó nagykereskedő, az pedig ott üt vissza a zsidótörvénythozó társadalomra, ahol tud. Szinte fáj nekik, ha az ember pontosan fizet; ha pedig nem fizet, könyörtelenül perel és árvereztet. Csak a keresztényt! Adataink vannak, tessék elhinni, hogy igy van: a zsidót nem árverezteti el úgy, mint minket!!!
— A második lépés kimondják, hogy hitel nincs! Van olyan ürügy, amivel indokolni tudják: áruhiány van, a gyár is kész
pénzt követel. A tény azonban az, hogy a keresztény kisiparos küzködik a nagy kereskedelemmel és közben a munkát elvi
szik azok az „árja” cégek, ahol a cégtáblát gyorsan átfestették és a régi tulajdonos látszólag csak „alkalmazott”.
A nyíregyházi nagykereskedelmet érzékenyen érinti majd a 3-ik zsidótörvény. Például a konfekció- és úriszabószakmát:
Székely, György és Morvái, Hungária Áruház, Szabolcs áruház, Schwarz ruhaáruház, Ungar, Lebovits, Kreisler utóda: egytől-egyig zsidó, vagy gyorstalpaló módszerrel árjásított cégek. És hasonló az „arány” a többi szakmánál is. Mert igaz, hogy a statisztika szerint „csak” 828 zsidó iparengedély van Nyíregyházán, ami nem több 28.1 százaléknál, a nagy cégek, a nagykereskedők, a nagy pénzt forgató vállalatok között alig van keresztény.
De annál több a zsidó. Köztük híres sőt hírhedt nevek is – A hírhedt Szamuelli-név(SIC!) például ma is létezik Nyíregyházán. A Búza-téren nagy terményraktára van Szamuelli Lajos termény- és napraforgómagkereskedőnek. A telefonjegyzékben az 551-es szám az övé. Fivére a „nagy” Szamuellinek, akinek nevéhez a magyarországi rémuralom annyi sötét emléke tapad.
Állítólag egyszer azt mondta:
— Nem lesz mindig ilyen rossz az a Szamuelli-név!
A terményüzlet jól megy az iparengedéllyel semmi baj sincs az üzletébe hívogatja a tanyai magyarokat.
Körülsétálunk a Búza-téren. Szép nevek: Berger József, Klein Jenő, Neuwirth Ferenc, Reichmann Béla, Springer László,
Stern Sándor, Weinberger Aladár. Ezek a terménykereskedők.
— Ez csak nyolc zsidó… — mondja mellettünk valaki — de tessék nézni ezt a pár száz szekeres, terményt, lovat disznót kínáló „üzletfelet” a Buza-téren az mind magyar ám! Igaza van. Nyíregyházán a piacon minden árut kínáló szekeres, kispénzes üzletfél magyar. Csak a nagytőkés, terményt, állatot vásárló nagykereskedő: zsidó.
Ilyen az élet Nyíregyházán a második zsidótörvény idején …!
Magyar Újság, 1940.07.16.
A néptelen hetivásáron nyugodtan beszélgetünk egy árussal:
— így ment ez egész tavaszon. Nincs vásár… Hogy miért? Mert nincs pénz. A kemény tél, meg a víz elvitt mindent a terméssel se tudják még falun, hogy mi lesz. Nem mernek vásárolni. Azért persze kijövünk, mert a semminél mégis többet veszünk be, de akinek nincs saját kocsija, meg embere, az bizony ráfizet. Mert sokszor nincs annyi hasznom az egész délelőtti vásáron, mint amennyibe a kocsi, ló, meg ember kerül…
Körülmegyünk a vásáron. Bizony háromszor annyi az árus, mint a vevő. A vásártér végében, a tollas zsidó berzenkedik, mert hozzá mégis csak hoznak egy kis tollat, cihát Ha nincs pénz a falun, akkor aprópénzért eladja a gazdaasszony a tollat a tollas zsidónak. Az élelmiszerpiacon, Nyíregyházán zsidó kofák mérik a babot, lencsét, és a burgonyát.
A Nyírségben kevés a föld. Szabolcsban pár keserves tapasztalattal okult a magyarság; néhány „földreform”-kísérlet nagyon balul ütött ki. Annál több elismeréssel — és elkeseredéssel! — beszélnek a lászlótanyai „boldog sziget”-ről. Lászlótanyai kilencszázhúsz holdas gazdaság, a város határában. Eredetileg nagybérlő kezén volt, majd három éven át tizenkét nyíregyházi gazda bérelte, de az egységes irányítás hiányát erősen érezték a bérlők.A lászlótanyai gazdálkodás alapja:feles szerződ és a földtulajdonos város és a 28 kisbérlő között.A város azonban a feles-gazda kötelességein túl is gondoskodik bérlőiről: gazdatisztet tart így aztán egységes irányítás alakult ki.
A lászlótanyai bokorbérleti gazdasággal kapcsolatban 1938-ban 15,808.65 pengő kiadása volt a városnak, — de ugyanakkor 63,371.54 pengő volt a bevétele. A tiszta haszon tehát egyetlen évben 47,562.89 pengő, ami katasztrális holdanként 51.22 pengő tiszta jövedelemnek felel meg. (A legutóbbi bérleti ajánlat 15 pengő volt katasztrális holdanként.) Lászlótanya 28 családot tart el, csak olyanokat, akik földből és munkájukból élnek, s akik a mai gazdasági rendszer mellett nem juthatnának földhöz, mert hiányzik a föld megszerzéséhez, de még kibérléséhez is a pénzük, nem is szólva a gazdasági felszerelésről. A jól sikerült kísérletet csak huszonnyolc gazda dicséri. A többiek azonban panaszkodnak: hogy miért csak egy Lászlótanya van?
Feltettük ezt a kérdést dr. Szohor Pál polgármester is, aki megteremtette ezt a rendszert:
— Nincs zsidóbirtok, ami a törvény végrehajtásával felszabadul?
— Nincs! Nyíregyháza határában apróbb darabokban van csak zsidókézen körülbelül 300 hold. Zsidó bérlő is csak egy van: Klár Sándor bérlete, azt sem a várostól bérli- Ennek ellenére lesz új Lászlótanya.
— Mikor?
— 1941 végén lejár két bérlet; az egyik zsidókézben van, a másik ugyan keresztény bérlő, de nem fogja súlyosan érinteni, ha nem újítjuk meg a bérletét, mert van másutt is földje. A két birtok együtt körülbelül 1100 hold terület és a kettőből csinálunk egy újabb lászlótanyai rendszerű bokorbérletet.
Megkérdezzük még a polgármestert, hogy a zsidótörvény végrehajtása körül mi a helyzet. Szohor polgármester leteszi elénk az adatokat. Nem optimista:
— Az iparengedélyek száma 3104, ezekből 828 zsidó. Ebben a számban persze benne vannak a kis cipészek és a kofák is.
— A kereskedelem?
— Hát a kereskedelemnek bizony körülbelül 90 százaléka zsidó. Végeredményben évtizedekig nem lehet rendes úton zsidónak iparengedélyt kiadni.
— És a jelenlegi helyzet?
— A törvény nem ad módot arra, hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk!
Nyíregyházán is, mint máshol felül kell vizsgálni az iparengedélyeket, mert tűrhetetlen, amit a zsidók végeznek ebben a szabolcsi városban. Nem akarunk látni egyetlen egy zsidót se a város- és a vármegyeházán. Elég szomorú, hogy eddig a város kultúréletét nem szolgálta keresztény magyar színház, hogy a pesti zsidó firkászok, mint a magyar irodalom nagyjai léphettek fel Nyíregyházán.
Nyíregyháza valamit a nyírségi parasztokért is tesz, akkor Kiss Lajos, a híres múzeum igazgató megírhatja a szabolcsi táj emberének az életét is. Szép a városi bérletgazdálkodás, de ebben a megyében egy gazdasági középiskola is elférne.
Nyíregyházán rendesek a utcák, de az volna a helyes, ha ezeken az utcákon a messze szegény, de tehetséges paraszt gyermekei is iskolába Járhatnak. Nyíregyházán megtehetnék, hogy a helyi művésztelep zavartalan működésével összeszednék a megye ismeretlen értékeit. Ha Nyíregyháza gazdasági és szellemi téren a népi, a magyar életet akarja szolgálni, cselekednie, építenie kell A Magyar Újság szabolcsi olvasóink írásaival, a jövőt illető szabolcsi, nyíregyházi tervekkel az új, a magyarabb, a szociálisabb Nyíregyháza eljövetele érdekében ezután is foglalkozik, mert azt akarjuk, hogy Nyíregyháza keresztény, magyar, szociális és építő megyei központ legyen.
