Tapasztalatom szerint nem érdemes vitába szállni abban, hogy Nyíregyháza egykori polgármestere, Szohor Pál történelmi hűséggel adja-e vissza a nyíregyházi történeteket. A Kanadai Magyarságban megjelent írásai a kommunisták teljes elutasításáról is szólnak, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy az érzelmei torzítanának a megtörténteken. Az alábbiakban a Kanadai Magyarság újság 1963. június 22-i számában megjelent, Szamuely Tiborról szóló írását közlöm, mert több szempontból is érdekes.
AKI POLITIKAI MENEDÉKJOGRA SEM VOLT ÉRDEMES
A budapesti Kossuth könyvkiadó az elmúlt hetekben Földes Péter tollából kiadta Szamuely Tibor életregényét Kevés könyvet forgattam életemben ilyen utálattal mint ennek a szégyenletes szadista vörös hóhérnak a dicséretét. A könyv Kun Béla buta idézetével kezdődik:
„Büszke ember volt rátarti mint ahogyan szülőföldjén a Nyírségben nevezték a büszke de nem hiú embereket”
Egyetlen szó se illik ebből e gyáva terroristára, aki csak akkor mert kibújni a föld alól amikor lánctalpas autóval, bőrkabátban, övében kézigránáttal ijesztgethette a főváros néptelen utcáit s az alélt magyar falvakat. Mégis annyi az igazság benne hogy, csakugyan a Nyírség szülötte volt. Hogy jobban szégyelljem magam: kortársam és ifjúkori ismerősöm 1890-ben született s bár felvégesi volt gyakran odajött Virág utcai rokonaihoz, ahol mi alvégesi fiúk uralkodtunk a grundon. Izgága természete miatt nem tűrtük meg magunk között.
Ezt a száműzetést Kovács István vértanú barátom közölte vele, akit aztán 1919-ben ellenforradalmi magatartása miatt Szamuely parancsára kivégeztek. Talán nekem is ez lett volna a sorsom ha az 1918-as összeomlás novemberi napjaiban a k.u.k hadvezetés oda nem állít alig száz emberrel egy olaszországi hegyszakadék szélére hogy három napig tartóztassam fel az ellenség előrenyomulását. Feladatomat betöltöttem állásainkon egyetlen lélek sem jött keresztül, de a három nap alatt 100 kilométer mélységben nyomult be az ellenség jobbról és balról a hátunk mögé s így — lövedék és élelmiszer nélkül — örülhettünk hogy ép bőrrel fogságba estünk.
Szamuelyt 1906-ban hatodikos gimnazista korában fékezhetetlen magaviselete miatt kicsapták a nyíregyházi gimnáziumból. Nagyon jól emlékszem a jelenetre összegyűjtöttek mindnyájunkat a díszteremben s ott hirdették ki ünnepélyesen a tanári kar ítéletét Nagy szégyen volt ez abban az időben.
Földes Péter a kommunizmusra jellemző tájékozatlansággal azt írja hogy Zimmermann volt az igazgató A szerző még csak annyi fáradságot sem vett magának hogy a gimnázium irattárában a pontos adatoknak utánanézzen Zimmermann nevű igazgatója sohasem volt a nyíregyházi evangélikus gimnáziumnak s a kérdéses időpontban Leffler Sámuelnek hívták az igazgatót.
Győrött folytatta iskoláit, ami nagy szerencse szülővárosomra nézve A büszke győri kommunisták ugyanis szobrot állítottak neki amely feletti sértődöttségében Nyíregyháza megelégedett azzal hogy a régi Búza teret, ahol „hősünk” apja terménykupec volt, Szamuely térnek nevezte el. De azért mindenki továbbra is Búza térnek hívja.
Szamuely Tibor vérengzéseiért Károlyi Mihályt terheli a felelősség 1918 végén testvéreivel együtt forradalmi agitációt kezdett a harcterekről hazaözönlő s a nyíregyházi kaszárnyában összegyűlt katonák között. Valóságos csata fejlődött ki a kaszárnya udvarán melybe egy sebesült hadifogoly belehalt, Szamuely menekülni volt kénytelen s amikor vonata a Keletibe érkezett, az állomás katonai készültsége gyilkosság vádjával letartóztatta. Hat napot töltött a börtönben amikor a kommunista Vörös Újság és az Est hamis tudósításai alapján Károlyi Mihály elrendelte azonnali szabadlábra helyezését. Ettől kezdve nem ismert gátlást, százával pusztította el a kommunizmussal nem rokonszenvező magyar testvéreinket.
Földes Péter Szamuely legnagyobb cselekedetének Leninnél történt moszkvai látogatását tekinti. 1919 május 21-é- n hajnalban repült el egy összetákolt repülőgépen Lenin — a rendelkezésemre álló források szerint — bensőséges fogadtatásban részesítette és részletesen megbeszélte vele a Tanácsköztársaság problémáit. Elvitte magával a május 25-i díszszemlére, ott bemutatta Moszkva népének és megengedte hogy beszédet intézzen a felfegyverzett munkásokhoz.
Ez már így szokás a szovjetben, Hruscsov is így hordozta magával a szakállas Castrót a medvetáncoltató láncain. Szamuely ekkor már beszélt oroszul, mert 1915-ben a harctérre vitték ahol az első kínálkozó alkalommal gyáván átszökött az ellenséghez Levelet hozott haza Lenintől melynek magyar fordítását Kun Béla készítette el Lenin utasítást adott hogy miként kell megoldani a Tanácsköztásaság égető problémáit De nem volt idejük teljesíteni Lenin parancsait. A vörös hadsereg katonái megszöktek a székely hadosztály letette a fegyvert s a kommunizmus ellen fordult Június 15-én megérkezett Clemenceau ultimátuma és hosszas vajúdás után augusztus elsején a népbiztosok tanácsának szociáldemokrata többsége kimondja hogy nem akarják tovább a proletárdiktatúrát, átadják helyüket az antant által kívánt szakszervezeti kormánynak. A győzelem mámorában a rövidlátó antant megígéri Kun Bélának és kommunista társainak hogy Ausztriában politikai menedékjogot biztosít számukra ahonnan később Oroszországba költözhetnek. Böhm Vilmos szociáldemokrata hadügyi népbiztost bízták meg hogy állítsa össze a politikai menedékjogra „érdemes” kommunisták névsorát s adja át az Osztrák Szociáldemokrata Pártnak Szamuely Tibort nem vették fel ebbe a névjegyzékbe ami egyértelmű volt a halálos ítélettel még cinkostársai sem találták „méltónak” ‘a politikai menedékjogra hiszen a kommunisták szemében is közönséges vérengző gyilkos volt.
Azután felemelkedett újra a magyar nép szabadságzászlaja, Szamuely megkísérli a lehetetlent: nyugatra menekül de az osztrák határon elfogják. Földes Péter így írja le ezeket a pillanatokat: a hős forradalmár nem adja meg élve magát. A három osztrák csendőr arra üti fel a fejét hogy az elfogott határátlépő kezében valami nagyot dörrent pedig csak egy fehér zsebkendőt szorított a szívére. A fehér zsebkendő egy pillanat múlva vérvörös lett.
Nem tudom miért kellett nyomorult halálát ilyen „hősi” öngyilkosságra átformálni mikor eddig az” iskolákban így tanítottak: A Tanácsköztársaság elbukása után elindult Ausztria felé de nem sikerült átjutnia A határ közelében egy ellenforradalmár banda elfogta és vadállati kegyetlenséggel meggyilkolta. Több mint három évtized múlva kiástak ott valami csontokat és diadalmenetben elszállították a budapesti kerepesi temetőbe. Semmi antropológiai adat nem volt rá hogy azok tényleg Szamuely földi maradványai. Ezért is nekem kellett bűnhődni mert országos propagandát indítottak ellenem hogy Pusztakovácsiból a remete Bessenyei György helyett egy névtelen béres maradékait szállíttattam át a nyíregyházi temető díszsírhelyére. Úgy okoskodtak, ha Bessenyei csontjai nem azonosak, miért ne hunyhatnánk szemet Szamuely rossz emléke felett.
így jár az akinek nemtelen földijei és kortársai vannak!
