Szohor Pál polgármester programbeszéde 1935.március 6-án, a megválasztását követően. A szöveg a Nyírvidék – Szabolcsi Hírlap 1935.03.07-én megjelent számában olvasható, ez itt annak a szó szerinti átirata.
Méltóságos Alispán Ur! Tekintetes Képviselőtestület!
Az első szavaim a hála szavai a tek. Képviselőtestülethez, azért az érdemen felüli megtiszteltetésért, amellyel engem Nyíregyháza város polgármesterévé megválasztani méltóztattak.
Nyíregyháza város társadalmának minden rétege tudja, hogy én szerelmese vagyok ennek a városnak, hogy én másfél évtized óta szóval és írásban, itt a hivatalban és künn az életben, mindenütt ennek a városnak szép jövendőjét hirdettem, hirdetem annyira, ahogy ez a lelkemből sarjadzott ki, hirdettem úgy, hogy már szemrehányás is ért érte, de olyan szerelem lebegett előttem mindig ez iránt a város iránt, melynek szülötte vagyok, hogy én attól sohasem fogok tudni elszakadni.
Ma a polgármesterség nem dicsőség, hanem nehéz küzdelem
A polgármesteri állás, tekintetes Képviselőtestület, nem dicsőség ma, hanem nehéz, erős kemény munka s az, akit a képviselőtestület bizalma a polgármesteri székbe állított, legyen elkészülve, hogy hosszú évek során nem rendelkezik egy nyugodt pillanattal, mert meg kell küzdenie a borzalmas gazdasági válsággal, mely reá nehezedett egész gazdasági életünkre s különösen Nyíregyháza város gazdasági, társadalmi és kulturális életére is.
Méltóztassék megengedni, hogy egy-két adatot kiragadjak a város helyzetéből, hogy képet igyekezzek megrajzolni a képviselőtestületnek azoknak a nagy feladatoknak, amelyek megoldásra várnak.
Nekünk 4,600,000 pengőt meghaladó adósságaink vannak, melyeknek terhei alatt kell nyögnünk. De ez még nem volna baj magában, a baj az, hogy bevételi hátralékunk 1,450,000 pengő, – a kiadási hátralékunk pedig 1,520.000 pengő, vagyis évi költségvetésünknek 70 százalékát kellene behajtanunk, hogy a múlt évet fedezni tudjuk. Aki el tudja képzelni, hogy mit jelent ez a másfél millió [pengő hátralék, melyet úgyszólván mindennap követelnek a várostól, meg fogja
érteni, hogy ez a polgármesterség nem dicsőség, hanem nagy, nehéz közdelem, szinte emberfeletti erőt és odaadást követel s amelyet én csak azért vállaltam, mert városomat mindenek fölött szeretem, s a bajok okát mindennél jobban ismerem.
A bajok okai
A bajok okai a világgazdasági válság és a mi speciális helyzetünk, mely országunk feldarabolása folytán reánk nehezedett. Nagy nehézségeket ró reánk az, hogy az államhatalom az évek során sok olyan terhet helyezett reánk, mint például a rendőrségi hozzájárulás és más egyéb terhek is, melyeket békében mindig az államhatalom végzett.
Egyes bevételi ágak, mint például a borfogyasztási adó csökkenése. Egyes bevételi forrásainkat nem műveljük ki teljesen, mint például a húsfogyasztási adónál. De minden itt nyert fillér nem jelent annyit, mint a jelzett másfélmillió pengő hiány, mellyel meg kell küzdenünk. Nem fejlesztettünk ki olyan takarékosságot a múltban, melyet ki lehetett volna fejlesztenünk, de nem fejlesztettek ki más közületek sem, melyeknek a legmesszebbmenő takarékosság a feladata.
Ez a takarékosság, melyet végre kell hajtanunk, nem népszerűségi takarékosság lesz és nem népszerűséget keres majd az a polgármester, aki igyekszik működésébe belevinni ezt a takarékosságot ott, ahol csak szabad és lehet.
Mert bárhol egy fillért lecsökkenteni, ezer magánérdekbe és közgazdasági érdekbe ütközik s el vagyok készülve rá, hogy itt ellenzéket fogok találni azoknál a javaslatoknál, melyeket a város érdekeben véghez vinni javasolok.
Hogy lehet segíteni a város bajain?
Adósságaink mint mondottam 4,600,000 pengőt tesznek ki, a kiadási hátralékokkal együtt 6 millió 100,000 pengőt, de ezt a tartozást a hatalmas nagy kamatterhek teszik naggyá. Békében volt a városnak nagyobb adóssága, de arra évi kamatban a tőketörlesztéssel együtt 5 százalékot fizettünk, ma pedig 6 és fél százalék csak maga a kamat, s azt sem tudjuk megfizetni, azért nehezedik különösen nagy súllyal reánk. Ezen kölcsönterhünk méltányos megváltoztatására mindent el kell követnünk.
Hol van hát a segítség, tekintetes Képviselőtestület? A segítséget önmagunkban és az államhatalomban kell keresnünk.
Melyek volnának azok az utak, s hogyan fogunk tudni segíteni? Mindenek előtt a legszigorúbb takarékossággal. Mi azt tartjuk, hogy mindenek előtt és mindenütt jelt kell látnunk a legnagyobb takarékosságnak, úgy mondhatnám az észszerű takarékosságnak. Ennek a gondolatnak kell vezetnie minden lépésünket,mert a kivezető út csak a takarékosság útján vezethet.
Fokozhatók-e a város bevételei?
A második, ami talán nem hangzik elég jól a polgárság előtt a bevételeink fokozása, ami nem uj adónemek kitalálásában, hanem a meglevő bevételi ágak helyesebb kihasználásában kell, hogy megnyilvánuljon. A húsipar képezi
egyik ilyen bevételi ágát a városnak, melyet kiépíteni óhajtok, mert itt olyan kihasználatlan területek,vannak, hogy megfelelő kiépítés mellett lehetségesnek tartom, hogy a polgármester esetleg le is szállíthatja az alaptételeket anélkül, hogy a bevételeink csökkennének.
Én azt gondolom, hogy nem lehetséges az, hogy egy bizonyos réteg viseljen súlyos terheket, ugyanakkor pedig egy másik kivonja magát a fizetés alól, olyan fizetés alól, ami alatt a másik nyög. Tehát utána nézünk, hol vannak ilyen területek, ahol a város biztosíthatja bevételét. Tudnék még sokat mondani ilyen példát,ahol hasonló eredményt érhetünk el.
A következő lépés a költségvetés reális összeállítása és annak szigorú betartása. A költségvetés, ha irreális, nem lehet gazdálkodni, ha pedig nem tartjuk be a költségvetést, csak nő évről-évre a hiány, ami odavezet, hogy a kiadási hátralék már X500000 pengő.
Helyezzük korszerű alapokra a város gazdálkodását!
Végül meg kell említenem, hogy a város gazdálkodását korszerű alapokra kell helyezni. Azt értem ezen, hogy a város életében addig nem volt szokás a különböző bevételek és kiadások pontos statisztikai kimutatása, ami volt az elmúlt években, mit kell kiépítenünk, mit kell megszüntetnünk, amint ezt éppen a közelmúlt napokban a városok kongresszusának egy nagyszerű előadása keretében olvashattuk, s amit nekünk is meg kell valósítanunk,” mert tudnunk kell nemcsak, hogyan működnek egyes ágazatok más városokban, hanem saját városunkban is össze kell hasonlítanunk a jelent az elmúlt évekkel és viszont, hogy a kellő és szükséges változtatásokat eszközölhessük. Ezek volnának azok a segítségek, melyeket önmagunkban kell elvégeznünk.
Nagyobb állami támogatásra van szükségünk
A másik segítség az államhatalom, mely kell, hogy rendet teremtsen a város életében. Az első, amit az államhatalomtól kérünk, hogy vegye le vállainkról azokat a terheket, melyeket a városra rótt, mint például a rendőrségi hozzájárulást, mely sohasem volt városi feladat. Rendeznünk kell az állammal a laktanya ügyeket is. Béke időben százezer korona bevétele volt a városnak a laktanyák béréből, most pedig nincs egy fillér sem, sőt úgy áll a dolog, hogy még a laktanyák adóját is nekünk kell fizetnünk.
Az inségenyhítésnél nagyobb állami támogatásra volna szükségünk. Aki tudja micsoda rettenetesen nehéz ennek a kötelességünknek eleget tenni, ha az ínségesek hatalmas táborát figyelembe vesszük és látjuk, hogy azoknak száma állandóan növekedik, mert folyton többen és többen vannak, akik kényszerülnek azt igénybe venni s szinte köztudatba ment, általános nézetté vált, hogy nemcsak a munkaképteleneken, hanem a munkaképeseken is, mert munkát kapni nem képesek, rajtuk a közületeknek kell segíteni. 140,000 pengőt kapott az idén erre a célra Nyíregyháza, közbe kell járnunk, hogy ezt az összeget emeljék fel s Nyíregyháza városát jobban támogassák.
Legfájdalmasabb a forgalmi adó kérdése. 1928-ban a város forgalmi adó részesedése 210.000 pengő volt, 1935-ben pedig 10.000 pengő. Az állami költségvetésben azt tapasztaljuk, hogy 1928-ban az állam 114 milliót, 1935-ben pedig 92 millió, a csökkenés tehát 20 százalék, ugyanakkor pedig Nyíregyházának 95 százalékkal csökkent a forgalmi adó részesedése. 7 év előtt még 210,000 pengő, az idén pedig 10 000 pengő várható. Nem lehet egy város életét fenntartani, ha az átengedett javadalmak ilyen mértékben szállnak le.
A minisztériumban terveket dolgoztak ki, mely szerint olyan mértékben kell segítséget nyújtani a városoknak, ahogy
azt a városi háztartások megkívánják s amint eddigi részesedési arányok indokolttá teszik. Mindenesetre a legnagyobb jóindulatú segítséget tapasztalhatjuk, mert Nyíregyháza városnak több ízben is utaltak ki egyszer 70,000, majd 110,000 és 60,000 pengős segítséget, de ezt rendszeresíteni kellene, mert ezt a bevételét a városnak előre kellene tudnia.
Rendezni kell a város háztartását
Végül szükséges, hogy a városi háztartások rendezésére és a közvagyon kezelésre egy községi törvény készüljön el és lépjen életbe, mert törvény hiányában a legtöbb esetben nem tudjuk, hogyan kellene azt egységesen vezetnünk.
Mik volnának most már azok a feladatok, melyekkel rövidesen, már az első nap kell foglalkoznia a varos polgármesterének.
Legelső sorban kell megoldanunk a tisztviselői fizetések pontos kiadását. Ma már a városi tisztviselők nem kapnak semmi pótlékot, semmi mellékilletményt, egy fillérrel sem kapnak többet, mint bármely állami tisztviselő. Azonban ezt sem kapják meg, mert az említett kiadási hátralékok miatt csaknem mindennap pert indítanak ellenünk, azokra és más halaszthatatlan kiadásokra kell fizetnünk, s megmaradó kevés pénzünkből nem tudjuk a tisztviselőket is fizetni. Ezt a kérdést rendezni a legfontosabb és legsürgősebb feladat s megvan már a tervem is rá, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy legalább egy-két hónapon belül a tisztviselő minden hónapban pontosan megkaphassák fizetésüket
.
