A magát örök nyíregyházinak való és itt születésű Krúdy Gyula 1933. május 12-én reggel 8 és 9 óra között meghalt. Utolsó estélyét az óbudai, Mókus utcai Kéhli vendéglőben töltötte Mezey főszolgabíró és Kerekes hírlapíró társaságában. Hazavitt magával egy liter szilvánit, aztán reggel csöndesen meghalt. Ekkor már nyomorgott, csődeljárás is volt ellene, 360 pengő lakbérhátralék miatt. Utolsó napjaiban a villanyt is kikapcsolták nála. Az író 1930-tól élt Óbudán a Templom utca 15. szám alatt.
„Ma reggel, az orvosi feltevés szerint nyolc és kilenc óra közt halt meg. Szívbeteg ember volt, s ötvenöt évével megrokkant aggastyán benyomását tette. Betegsége régebbi keletű volt, régóta megbarátkozhatott már az elmúlás gondolatával. Hat évvel ezelőtt, mikor még margitszigeti kedves otthonában lakott, egy reggel eszméletlenül találták ágyában. A szanatóriumban, ahova sietve szállították el, hetek múlva, mikor valamennyire újabb erőre kapott, azt mondotta barátainak:
– A halál bizony már itt volt az ajtóm előtt. De nem eresztettem be.
Igen, ott állt, de erősen meg is tépte szervezetét. Tizenöt kilót fogyott abban a betegségében, mely testi leromlásának kezdete volt. […] Két napja ismét betegeskedett. De tegnap a miniszterelnökség sajtóosztályán járt s ma reggel a kultuszminisztériumba akart menni. Gondok bántották. A házbér. Kilakoltatás előtt álltak s a villanyt is kikapcsolták lakásából. Tegnap este arra kérte a feleségét, hogy keltse fel reggel tíz órakor, hogy a minisztériumba mehessen. Tíz órára elkészítették a reggelijét, egy csésze kakaót, s felesége benyitott a szobájába. Az ablakkal szemközt, a széles rézágyon, viaszsárga arccal ott feküdt férje. Arca féloldalra fordulva a fal felé, szeme nyitva, kezei összekulcsolva mellén, féltérde felhúzva a paplan alatt, arcán mosoly. Úgy halhatott meg, szenvedés nélkül. Felesége kétségbeesetten szaladt át a szomszédba; Boér Kálmán dr. orvoshoz, ki a családnak nemcsak orvosa, hanem jóbarátja is volt. Az orvos nem mond hatott mást, mint azt; hogy Krúdy Gyulán már nincs segítség. Meghalt, szívbénulásban, talán két, vagy másfél órával azelőtt. S vigasztalásul csak azt mondhatta meg, hogy szenvedés nélkül, könnyen halt meg.” /Újság, 1933.05.13.
A Nyíregyházán megjelenő Szabolcsi Hírlap másnap címlapon hozza a nekrológot. Krúdy Gyula édesanyjával az újság munkatársai közölték a halálhírt és egy rövid beszélgetést jegyeztek le az asszonnyal.
„Krúdy Gyula édesanyja a Közép-utca 14. számú házban lakik. A virágzó orgonabokrok s barackfák virágjának tarka színpompája most az egyszer szinte bántólag hat, mert lelkünkre ránehezedik a gyász láthatatlan fekete komorsága. Az író öccsével találkozunk először. Még nem is tudják a döbbenetes hírt, még nem tudják, hogy Krúdy Gyula fájó szíve megszűnt örökre dobogni.
A Szabolcsi Hírlap munkatársának jut a szomorú feladat, hogy a lesújtó hírt a családdal közölje Nehéz percek. A nagy fiát vesztett anyának fájdalmas zokogása ólomsúlyként nehezedik lelkünkre, amikor Krudyné beszélni kezd élete büszkeségéről, Szabolcs nagy költőjéről, Krúdy Gyuláról.
— Hét gyermekem volt, a legidősebb köztük Gyula. Egy fiamat a Jánost, aki jogügyi kincstári ügyész volt, a háborúban vesztettem el. Férjem még 1900-ban elhalt, azóta élem az özvegység keserű kenyerét, mi tagadás, gondok és nélkülözések között Boldogan tűrtem az élet keresztjét, mert mindenért kárpótolt Gyula fiam hírneve.
Ekkor megkérjük, hogy mondjon egyet-mást Krúdy Gyuláról, könnybe lábadt szemmel beszélni kezd a váratlan hírtől megtört Krudyné.
Korán, még alig volt 5 éves, mikor beírattuk az iskolába. Gimnáziumba idejárt a szomszédba, ahová minden reggel én magam kísértem, el és magam mentem érte. Ötödik gimnázista volt, mikor egy szép napon hiába vártam az iskola előtt. Tudta, hogy délben várni fogom, hát még 11 órakor megszökött, kiment Tuzsérra, ahol akkor történt a híres Salamon Ella tragikus esete Neukommal, a hipnotizáló kútfúróval. Egy cikket irt róla, amit a fővárosban megjelenő Egyetértésnek küldött be. Ez volt tudomásom szerint az első nyilvános szereplése. Tanulni szeretett, de bizony gyakran megtörtént, hogy lecke helyett verseket, regényeket irt. Hiába kérlelte édesapja, hagyjon fel a „firkálással”, minden hiábavaló volt. Nyolcadik gimnázista volt, mikor megszökött Debrecenbe és ott beállt egy újságredakcióba. Szegény uram, mikor megtudta, hogy hol van, osztályfőnökével, Porubszky Pállal együtt, bement Debrecenbe és Gyula minden ellenkezése ellenére is hazahozták. Le is érettségizett, azután beiratkozott a jogra, de csak két alapvizsgát tett azután abbahagyta tanulmányait.” /Szabolcsi Hírlap, 1933.05.14.
Krúdy 1930. júniusában járt utoljára Nyíregyházán, amikor a Budapest-Nyíregyháza repülőjáratot elindították. Pár órát töltött itt. Nyíregyházára utolsó levele 1933.május első hetében érkezett és így ír benne:
Nyíregyházára vágyom. Ott szeretném öreg napjaim eltölteni az erdő egyik villájában. De vajjon elérem-e ezt a boldog időt, nem tudom.
Ez azért is érdekes, mert pár évvel ezelőtt azt nyilatkozta,
Úgyis mindig az óbudai temetőben akartam nyugodni, ha már nem tölthettem egész életemet Óbudán, a nagyon tiszteletre méltó városban. Itt szeretnék adót fizetni.
1933.május 14-én, vasárnap 13 órakor a budapesti Kerepesi úti temetőben eltemették. Nyíregyháza részéről Szohor Pál főjegyző volt jelen, aki koszorút helyezett el a ravatalnál és beszédet is mondott. A „filléres” gyorssal sokan utaztak fel a temetésre a városból. Köztük Sáray Elemér cigányprímás és bandája, akik a sírnál eljátszották az író kedvenc dalát: Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele. A hegedűszó kísérte a koporsó leeresztését a földbe.
„Lent a ravatalos szobában embermagasságú gyertyák között áll a koporsó, frakkba öltöztették Krúdy Gyulát utolsó útjára. A koporsó mellett sír Krúdy Gyula édesanyja, felesége, fia, három leánya. A gyászoló barátok és tisztelők kiszorultak a folyosóra és a ravatal előtti térségre. Írók vannak itt, akiknek írójuk volt Krúdy Gyula, újságírók, akik között életét töltötte, maguk között azok, akik szerették, akiket szeretett, itt van Nyíregyháza küldöttsége. Eljött Sáray Elemér is a bandájával, hogy még egyszer eljátssza Krúdy Gyula néhány dalát. Bent felzendül az operaházi énekkar, majd a papi szó. Kihozzák Krúdy Gyula Jókai-lepellel borított koporsóját, megindul a menet a ravatalos csarnok közelében lévő díszsírhelyhez.”
1932-ben készült róla az óbudai bérlakása udvarán két fellelhető fénykép, amit jelenleg az utolsóknak mondanak. A képeken lányával van. Egy harmadik a szobájában készült, Czvek Gyula által.
