„Tisztelt Tanács és Bizottmány! A város határát egy habár nem nagy vizű, de mégis figyelmet érdemlő folyóvízzel áldotta meg a természet, melyet technikai tekintetben is fel nem használni közgazdászat! szempontból nagy hiba lenne.”
Így kezdte levelét 1853.június 13-án Juhász Mihály nyíregyházi mérnök és helyi polgár, majd így folytatja:
Ezen körülményeken én amennyire tehetségem engedi, biztosan segíteni óhajtván, alázatosan esedezem, hogy részemre célszerű vizsgálat után s elfogadható feltételek mellett egy vízimalom építésére engedélyt nyújtani s ily módon ugy egyeseknek, mint magának a városnak anyagi érdekét kegyesen előmozdítani méltóztassék.
A tanács és bizottmány, ami akkor a helyi önkormányzati képviselőknek felelt meg, nem adott rá engedélyt. Miért gondolta Juhász Mihály, hogy ez egy működő ötlet lehet és végül hová vezetett ez a felismerése?
Kis nyíregyházi vízrajz
A Nyírség domborzati szigetei, hátságai 20-30, helyenként 50 méterre emelkednek ki a területet övező ártéri síkságok szintje fölé. A Nyírség tájegység, Magyarország második legnagyobb hordalékkúp-síksága, melyet az Északkeleti-Kárpátokból és az Észak-Erdélyi Rézhegységből érkező ősfolyók halmoztak fel a pleisztocén jégkorszakban. A hordalékkúpot felépítő geológiai képződmények közül a futóhomok a legelterjedtebb. A terület átlagos terepesése eléri az 1,0 m/km-t. [1]
A XIX. század közepéig a Nyírség nagyobb része lefolyástalan volt. Csapadékosabb időben, a homokdombok közti mélyedésekben összegyűlt víz hasznavehetetlenné tette a művelt területek nagy részét. Imre János a Nyírvíz Szabályozó Társulat története című, 1929-ben kiadott könyvében így fogalmaz: „Széles övezetben elázagoltatták, művelhetetlenné változtatták a környező magasabb birtokrészeket. Akadályozták a szabadközlekedést. Kedvezőtlenné tették az egész vidék közegészségügyi állapotát. Pedig a talaj termőképessége szempontjából a társulati ártér a Nyírség legértékesebb része.” Ez a cseppet sem elhanyagolható tény vetette fel a gondolatot a terület birtokosainak körében, hogy a hasznavehetetlen területek víztől való mentesítése, nagymértékben fellendítené a mezőgazdaságot.
Ezen elvárás kielégítésére az első lépéseket Kállay Miklós, Szabolcs vármegye alispánja tette meg azzal, hogy 1806-ban és az azt követő években közerővel „vármegyei árkokat” készíttetett. A vármegyei árkok kis mélységűek voltak. Szerepük annyi volt, hogy a homokdombok közti különálló mélyedéseket összekötötte, s lehetővé tette, hogy azok vizei természetes esés folytán észak felé (egy-egy nagyobb medencéig) folyjanak. Ennek az lett a következménye, hogy a nagyobb medencék vízszintje magasabb lett, a környező talajvíz megemelkedett és sokkal nagyobb kiterjedésű terület vált vizenyőssé. A Nyírvíz Szabályozó Társulat megalakulása előtti összeíráson az ártérnek minősített terület 85 093 hold volt. Természetesen minden birtokos féltette saját birtokát, így önerőből utat nyitottak a víznek. [1]
A város déli határában van egy terület, ami most nagyjából Borbánya és Nyírjes-tanya. 200 éve ezt még Kótaji-völgynek hívták és efelől érkezett a ma is létező VIII. számú, Kótaj-völgyi főfolyás. Napjainkban a VIII. szám megmaradt, a Kótaj-völgyi már csak emlék. A folyás a hajdú-vármegyei Hadház határában lévő Vermes-tóból indul és rengeteg mellékág becsatlakozása után ér Nyíregyháza déli határához. Hívták Nyír-víznek, Ér-csatornának, ma sokan Ér-pataknak, sőt Gangesznak hívják, de hivatalosan VIII. számú főfolyás. A város keleti részén megy keresztül, az Érkert róla kapta a nevét. A konzervgyárnál beviszik a föld alá, majd Északnak tartva a repülőtér felé elhagyja a várost. A városi szakasza nagyjából 6 km, összesen közel 50 km-t tesz meg, míg eléri a Lónyay-csatornát és azon keresztül a Tiszában végzi. Egy 1856-ban készült készült térképen, melyet Sexty József készített, 140 m magasról indul a főfolyás és 97 m magasságban folyik a Lónyay-csatornába.
Szarvas-sziget
A Szarvas sziget a jelenlegi repülőtér helyén lévő tó, néha mocsaras terület volt, amit a délről jövő Ér-patak töltött fel.
Vízimalom a Kótaji-völgyi főfolyáson
„Nyíregyháza városának nincsen olyan elhagyatott része, mely annyi leszólást, ócsárlást váltott volna ki a lakosokból, mint az északkeleti oldalán elhúzódó Ér folyó. […] napról-napra, mondhatnám óráról-órára ostromolnak az éle, a gúnyolódás nyilai. A reggeli és esteli sétálók, a délelőtti és délutáni korzózok, a vonathoz igyekvők és attól jövők egyaránt megteszik rá csípős megjegyzéseiket. Az Ér hídján a legügyetlenebb udvarló diák is megszólal, hogy megtörje a kínos hallgatást, — mondván: íme, egy ér, amelyik folyó. Erre az imádott hölgy siet szellemesen megjegyezni: Igazán,én sem értem, miért ér, ha folyó és miért folyó, ha ér? Az idősebbek ajkáról is elszáll egy-egy sajnálkozó mondás: Szép kis folyó! Nyíregyháza fekszik az Ér folyó mindkét partján — idézik élvezettel az iskoláskönyv naiv meghatározását.
A gúnyolódok nem gondolnak arra, hányszor megállanak gyönyörködni az Ér folyó hídján az év különböző szakaszaiban s még ha ott elsietnek is — mennyire rajta felejtkeznek szépségén; akkor is, mikor a lombos akácok ráhajolnak csendes vizére és beárnyékolják azt akkor is, ha a sötét lombok közül illatos virágok fehérlenek ki, akkor is, mikor a lombhullató ősz színes levelekkel szórja be lassú vizét, sőt még télen is, mikor az első hó vastagon rátapadva a csupasz ágakra, lehúzza fekete vizére, vagy amikor napfényben csillogó zúzmarás ágai tündéries világot varázsolnak a fogékony szemlélődök elé.” [5]
Az Ér-patak létezésének egyik komoly pillanata, ami jól dokumentált, az az 1940-es jégtorlódás miatt okozott árvíz. A repülőteret és környékét teljesen elöntötte.
A VIII. számú főfolyáson (Ér-patak) három vízimalom létezéséről tudunk, ebből egy van jól kereshetően dokumentálva. Évtizedekig működtek, holott a patak fenékesése ezen a szakaszon az 1 métert sem érte el, mégis belevágtak.
Nyíregyháza város 1757-iki összeírásában 5 vízimalom van felsorolva u. m. Báró Polocsayné 1, Bogár Márton 1. Irsánszki György 2, Boni János 1. [2] 1783-ban két vízimalmot is épített Gráff (néhol Gráf) András az Ér-patakra. Nyíregyháza déli részére és egyet a Tokaji út mellé, ahol most az Inczédy szakiskola kerítése van az Ér-patak felé. Egyedül nem tudta felügyelni őket, ezért az egyiket eladta Szuchács Mihálynak. A városi elöljáróság vételi ajánlatot tett még ebben az évben a malmokra, azonban a tulajdonosok nem akarták eladni. Ezért elvették tőlük. Arról nincs írás, hogy végül visszakapták-e, vagy elbontották, mi lett a malmok sorsa. Fél évszázadot kell átlapoznunk, hogy újra írást találjunk a nyíregyházi vízimalmokról. Valószínű, hogy 1853-ig nem alapítottak újat, mert az Ér-patak annyira eliszapolódott, hogy a városnak kellett kimélyítenie.
„A város 1850. és 1853-ik évben nagy dicséretet érdemlő hasznos intézkedése által valami 400 hold területű vízállásos és dögvészes kigőzölgésű tért leárkolás s lecsapolás által a város nyugati és keleti oldalán egész egy édenné változtatott át. S azon leárkolt vizek egybeszakadása által azt a hasznot is nyerte, hogy egy két kerekű vízi-malmon (de csak gyengén) őrölni is lehet, – különben csak száraz-malmok divatoznak, a millyen 23 van.Az ugynevezett Ér-alatti rész (melly felől a város le van véve rajzunkon) csak később, azaz: 1853–54-ik évben hozatott rendbe (ez, valamint Bujtos is, a legjobb kacsázó hely volt). ” [3]
Ebben az évben június 13-án a helyi mérnök, Juhász Mihály kéréssel fordul a képviselő-testülethez, amiben vízimalom építésére kér engedélyt. A levél szó szerint:
„Tisztelt Tanács és Bizottmány!
A város határát egy habár nem nagy vizű, de mégis figyelmet érdemlő folyóvízzel áldotta meg a természet, melyet technikai tekintetben is fel nem használni közgazdászat! szempontból nagy hiba lenne. Tisztelt Vegyes Bizottmány! Tapasztalásból méltóztatik tudni, mily kielégítlenek mezei munka idején az összes helybeli szárazmalmok, annyira, hogy gyakran a Fövenyesre és Harangodra kényszerülnek a lakosok őrlenivalójukat hurcolni s az egyébként ittmaradhatott vám-beli nyereményt idegenek zsebébe nyújtani; továbbá tudni méltóztatik azt is, mennyire megrongálják a szárazmalmok az őrlőlovakat folytonos keringéseik által s végre szintén bölcsen tudni méltóztatik még azt is, hogy a város financiális tekintetben ott áll, miként jövedelem szaporítása neki szintén jól eshetik. Ezen körülményeken én amennyire tehetségem engedi, biztosan segíteni óhajtván, alázatosan esedezem, hogy részemre célszerű vizsgálat után s elfogadható feltételek mellett egy vízimalom építésére engedélyt nyújtani s ily módon ugy egyeseknek, mint magának a városnak anyagi érdekét kegyesen előmozdítani méltóztassék.
A vízimalom építésére az engedélyt Juhász Mihály nem kapta meg. A város még ebben az évben egy újonnan felépítendő vízimalommal is foglalkozik a többi szárazmalom bérbeadásáról szóló feltételek között. A haszonbéri szerződés 9. pontja foglalkozik ezzel:
a) Hogy ezen vízimalom bérbeadó város elöljárósága befolyásával választandó helyen legalább két kőre a bérlet megkezdésétől számítva legalább egy év leforgása alatt és a bérbeadó város által kiszolgálandó vízfogó alá való, malom alá való, molnárlak alá való s 1200 négyszögölnyi területű 6 pfrt. évi censusú malomkert alá való fundusokon kívül egyébként egészben a a bérlők saját magánköltségén és a bérlők tulajdon anyagaiból ugyan a bérlők által lészen felépítendő és a bérleti évek lejártáig fel is tartandó.
b) A vállalkozók tartoznak ezen vízimalmot előlegesen betartandó terv -és vízépitészeti szabályok szerint s egyszersmind az itteni helyi viszonyokhoz is alkalmazva felállítani, különben az engedély tőlük, valamint az előbbi pontban érintett egy év alatt fel nem épités esetében is, minden legkisebb kártérítés nélkül elvétethetik és kijelölt fundusokkal együtt másra ruháztathatik.
c) Ha ezen vállalatnál akár a víz feltartása, vagy hirtelen lebocsátása, akár pedig a gátnak elszakadása által egyébként és bárkinek vagyonában kár tétetnék, emiatt a felelet és kártérítés terhe mindenkor a bérlőket illeti.
d) A bérbeadó város ezen vízimalom irányában semmiféle szavatosságot nem vállal és kártérítést még azon esetben sem adand, ha ezen vízimalom felsőbb intézkedés következtében netalán megszüntetnék, vagy a folyóvíz időközben csökkenne vagy kiszáradna is, avagy a malmot netalán más szerencsétlenség érné.
e) Ezen vízimalomban az őrléstől szedendő vám olyan lészen, mint a szárazmalmoknál, őrléspénzül pedig egy pengőgaras jár vékájától.
f) A bérleti évek leteltével nemcsak ezen malom iránti engedély, hanem maga az egész malom is minden melléképületeivel és hozzátartozandói-val, valamint hozzáadandó kert földdel és ebben termesztendő gyümölcsfákkal együtt a városra ingyen és minden betudás vagy kár, illetőleg költségtérítés nélkül vissza- és átháruland.
„Az építendő vízimalom helyéül a Szarvas-sziget (Szarvassziget, Szarvas sziget) északi oldalát jelölték ki. Ez a jelenlegi repülőtér területén volt. A malom első bérlői Fábián András és Miskolczi Mátyás volt. 1953. augusztus 28-án mérték ki a malom helyét a bérlők által kimutatott helyen Tregjár Pál tanácsnok, Trsztyenszky Sámuel főbiró a város, Fábián András és Miskolczi Mátyás a bérlők képviselői jelenlétében. A malom-homloknak való helyet a Szarvas-sziget keleti szegletében a fennálló gáton túl 17 öllel, hol egyszersmind egy új, háromszöget képező mostani gát és az építendő malom homloka között többi ott való vizektől elkülönített fiókvíztartó létesítendő.”[4] Az előírás szerint a malomnak működnie kellet 1854. Szent György napján (04.23.). A bérlet 9 évre szólt, melyet egy alkalommal 6 évre szeretett volna csökkenteni akkor bérlője.
Részlet a felmérés jegyzőkönyvéből:
- A malom homlok, 2 öl szélességű zsilip, mely egyenes vonalban északnyugatra 80 öl hosszant a legközelebbi tóig, mint vízvezető árok terjed.
- A tulajdonképeni malom 3 öl 4 láb negyedben.
- A molnárlak 10 öl távolságban a malomtul keletre, melynek hossza 9 öl, szélessége 3 öl 2 láb, mind a malom, mind a lak délnek néző ablakokkal.
- A kert déli részen és északon vízvezetőárokkal és hányással együtt 20 és !/j, anélkül 17 és V2 ölet tészen szélességben — hosszában 70 ölet, összesen udvarral és malomépületekkel együtt 1235 négyszögölet.
A malom alulcsapó kerekű volt, a tervekből egy részletet sikerült megtalálni, melyet az érthetőség céljából egy picit módosított formában teszek közzé.
A malmot 1859-től Balla Sándor bérelte 6 évre, évi 143 frt. 18,5 véka búza, 95 véka gabona járulék mellett, mely pénzben 237 forintot tett. 1865. szeptember 29-től Ormos Mihály bérli 306 forintért. A vízimalom fennállott egészen a 80-as évek végéig. 1866-ban Oroson, az egykori Barzó-féle téglavető helyén felépül a város első gőzmalma, ami Jéger József nevéhez fűződik. A gőzmalmok elterjedése a vízi- és szárazmalmok életének végét jelentették. Így ért véget a Szarvas-sziget vízimalmának az élete is.
A vízimalom terve létezik, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltár gyűjteményében van, de a pontos helyét nem tudjuk. 1924-ben az akkori örökváltság 100 éves évfordulójára az 1853-as iratok közül kivették, vélhetően a Kossuth gimnáziumban lévő néprajzi kiállítás részeként használták fel. Eredeti helyére már nem tették vissza. 1938-ban még született egy tanulmány az akkori múzeum igazgató, Kiss Lajos tollából, ahol utal a tervre és egy részletét meg is osztja, ez látható fentebb. A terv kutatása folyamatban.
Megjegyzés:
Az eredeti írásokról készült fényképeket a szerző készítette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltárban. Az írásokról csak részleteket teszünk közzé, de akit érdekel, a teljes fényképsorozatot elkérheti.
Források:
1. A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.) 3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS, Somogyi Csaba, Takács Ilona, FETIKÖVIZIG: Érpatak (VIII. sz.) főfolyás múltja, jelene, jövője
2. Ébe Gábor : Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza. 155. 1.
3. Vasárnapi Újság 1857.10.11.
4. Kiss Lajos: Vízimalmok a Nyírségen, Néprajzi Értesítő, 1938.
5. Nyírvidék 1929.05.12. 2. oldal
6. Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltár V.52. 151 1853/44
Térképek:
1. Nyíregyháza városa, részletekre felosztott közlegelőjének térképe, 1876.
2. Nyíregyháza belterületéhez nyugat felől csatlakozó déli, nyugati és északi újabb telkek térképe, 1870
