Nyírség vízpótlása

Az alábbi cikk a Nyírség vízpótlása, vízvisszatartása terv egyszerűsített, kivonatolt változata. A témáról szóló lakossági fórumon készült hangfelvételek itt hallgathatók meg.

A Nyírség vízgazdálkodási problémái

Kedvezőtlen folyamatok

A vizsgálandó területen, azaz a Nyírség középső részén vagy más néven a Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjén az 1950-60-as évekre kialakult vízháztartási egyensúly felborulni látszik. Az 1990-as évek elejétől indult kiszáradási folyamat hasonló a Duna-Tiszaközi hátságnál tapasztaltakhoz. Míg a vízgyűjtő sokévi átlagos potenciális vízkészlete a 90-es évek végén 87,7 millió m³ volt, ez 2019-re 14,3 millió m³-re csökkent. A talajvízszint számottevően süllyedt, melynek következtében az azt addig megcsapoló felszíni
vízfolyások kisvízi vízhozamai csökkenésnek indultak, sok esetben a vízfolyások teljesen kiszáradtak. A vizsgált területen így ma nagy arányban találhatók időszakos vízszállítású vízfolyások. Ezek medrének fenékszintje a talajvíztükör felett helyezkedik el, ezáltal a talajvíz kerülhet táplálásra. Ennek megfelelően megvan az esélye, hogy egy esetleges talajvízszint-csökkenés negatív hatással legyen a felszíni víztestek mennyiségi állapotára is.

A felszíni vízrendszer egyre kevésbé tudja biztosítani a felszíni vízből a vízigények kielégítését, az 1960-70-es években megépült tározók gyakran vízutánpótlás nélkül maradtak. 2021-ben például üres volt a Harangodi-, és a Pazarnyi-tározó, illetve nagyon kevés a víz volt a Vajai tározóban is. Ezen okok miatt a mezőgazdasági vízigényeket részben engedélyezett, és részben engedély nélkül létesített kutakból felszín alatti vizekből próbálják kielégíteni. Ez további talajvízszint süllyedéshez vezet és megindul a vele szoros kapcsolatban lévő rétegvizek nyomásszintjének csökkenése is. A talajvízszintek csökkenése elindította a térség természeti értékeinek degradációját, a rétegvízszint csökkenés pedig hosszabb távon az ivóvíz szolgáltatást is veszélyeztetheti.
A felsorolt kedvezőtlen jelenségek felismerése nem újkeletű. Egy 1998-ban készült tanulmány „A vízgyűjtő gazdálkodás fejlesztése a Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjén” – többek között már akkor felhívta a figyelmet a talajvízszintek csökkenésére és korlátozni javasolta a felszín alatti vízkivételeket. A kedvezőtlen vízháztartási folyamatok a mai napig folytatódnak, ezért döntött úgy az Országos Vízügyi Főigazgatóság, hogy elindítja a problémák megoldásának tervezési folyamatát.
A Koncepció úgy a helyzetértékelés, mint a javaslatok kidolgozása tekintetében épített a korábbi elemzésekre, megállapításokra és javaslatokra. A tervezett fejlesztés szakmai tartalma első lépésben koncepcionális szinten került kidolgozásra, annak érdekében, hogy a projekt előkészítés támogatásáról szóló döntés megalapozott legyen.
Többszempontú előzetes elemzés alapján a vízpótlás alapvetően a Tiszából (szivattyúzással) átvezetett vízkészletre támaszkodhat. Ez a készlet lehetővé teszi a Nyírség alacsonyabb területeinek vízellátását, és lehetőséget teremt arra, hogy a magasabb területek szivattyús vízpótlása is megtörténjen. A vízpótló vezetékrendszer a fejlesztés további fázisában kibővíthető lesz a dél-, illetve a kelet-nyírségi területek irányába is.

Az időjárásváltozás és az vízhasználatok okozta problémák

Nyírség a magyarországi Tiszavölgy egyik olyan hátsági, síkvidéki környezetéből mintegy 20-70 méterrel kiemelkedő területe, mely felszíni és felszín alatti hidrológiai adottságai miatt fokozottan kitett az egyre markánsabban jelentkező klímaváltozási jelenségeknek. A térségben az 1990-es évek elejétől elinduló kiszáradási folyamat miatt a talajvízszintek süllyednek, a felszíni vízfolyások kisvízi vízhozamai csökkenek, gyakran teljesen kiszáradnak. A felszíni vízrendszer emiatt egyre kevésbé tudja biztosítani a vízigények kielégítését, a víztározók gyakran vízutánpótlás nélkül maradnak. E miatt a mezőgazdasági és természetvédelmi vízigényeket nagyobbrészt kutakból, azaz felszín alatti vízkészletekből próbálják kielégíteni. Ez további talajvízszint süllyedéshez vezetett, ami elindította a térség természeti értékei, főként a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák degradációját. A rétegvízszint csökkenés pedig hosszabb távon az ivóvíz szolgáltatást is veszélyeztetheti, mivel annak kielégítése kizárólag ezen vízkészletekből történik. A Nyírség – mint több más tájunk – vízháztartása erősen torzult, a belvíz, illetve az aszály akár rövid időn belül is előfordulhat, jelentős károkat okozva a gazdálkodásban. Különösen aggasztó a klímaszabályozási funkció sérülése, hiszen tájaink jelentős része sérülékeny az éghajlatváltozással szemben.

Az előző évtizedek tendenciáinak fennmaradása esetén a térség évi közép-hőmérsékletének 0,5-1,9 °C-os növekedésével számolhatunk az elkövetkező 30 évben. E mellett várható a csapadéktevékenység szélsőségesebbé válása is. A nagy intenzitású csapadékok nem, vagy csak kismértékben tudnak beszivárogni. A klímaváltozás egyik következménye a rendelkezésre álló felszíni vízkészlet csökkenése, az aszályok gyakoriságának és súlyosságának növekedése, a mezőgazdasági vízigény növekedése, ami együttesen a felszín alatti vizek használata felé tereli az igényeket, miközben az ezt terhelő illegális vízkivételek eleve nagy arányúak voltak eddig is.

A terület mezőgazdasága szempontjából döntő, hogy a négy évszak összehasonlításában a legnagyobb csapadékcsökkenés tavasszal következett be, értéke mintegy a 17 % a több mint egy évszázadot átívelő idősor alapján. A térség állapota jól mutatja, hogy az aszályok egyre gyakoribb megjelenése végeredményként a terület szárazodását eredményezi.

A talajvízszint

A vizsgált térségről a felszíni állóvizek többsége gyakorlatilag eltűnt. A Nyírség peremének buckaközi lápjai, láprétjei vízellátását egykoron a felszínre szivárgó talajvíz és az összefutó csapadékvíz egyszerre biztosította, a felszíni vízterek és a talajvizek között közvetlen kapcsolat állt fenn. A klímaváltozás mellett a Nyírségben a lápok vizének összegyűjtése, az ún. nyírvizek elvezetése meghatározó szerepet játszott a talajvízszint süllyedésében, a táj vízháztartásának kedvezőtlen átalakulásában. A lápok, láprétek peremén egykor széles víz által átitatott gazdag élővilágú zóna helyezkedett el, a felszínhez közeli talajvíz pedig a vizes foltoktól távolabb is megteremtette az erdők megtelepedésének ökológiai feltételeit, biztosítva a gyökérzóna megfelelő vízellátását.
A vízszintsüllyedés az elmúlt időszakban az ország keleti részén, a Nyírség területén volt a legszembetűnőbb. A 2010-et követő években a térség hidrometeorológiai körülményei kedvezőtlenül alakultak, és a talajvízháztartás bevételi oldalán jelentkező deficit következtében a talajvízszint trendszerű csökkenése jellemző, amit csapadékosabb időszak követett, és jellemzően stabilizálódott a vízszint. Ez alól azok a területek kivételek, ahol az antropogén hatás jelentős. A talajvízszint-változás jellege szerint a 2011- 2018-as időszakban volt, ahol folyamatos talajvíz-süllyedési trendet mutatott, és a korábbi átlagos értékhez
képest jelentősen mélyebben stabilizálódó a talajvízszint. Ugyanakkor másutt ingadozó talajvízszint volt jellemző, és volt kismértékű süllyedéssel és az átlagoshoz hasonló ingadozással jellemezhető terület is.

A Koncepció célkitűzései

A Koncepció alapján kialakításra kerülő tervek a Víz Keretirányelv azon célkitűzéseit kívánja átültetni a gyakorlatba, amelyekkel a felszíni vizek esetében a jó ökológiai és a jó kémiai állapot, a felszín alatti vizek esetében pedig a jó mennyiségi és kémiai állapot elérése a cél. Jelen fejlesztés keretében megvalósuló beavatkozások komplex előkészítése történne meg, melyek megvalósítására a 2021-2027 közötti tervezési időszak támogatási programja (KEHOP Plusz) keretében kerülne sor.
A Koncepció célkitűzései egymással összhangban és egymást kiegészítve az alábbiak:

• Térségi vízátvezetéssel a Tisza folyó szabad vízkészleteire alapozva növelni a terület felszíni vízkészleteit, megállítva ezzel a kedvezőtlen vízháztartási folyamatot, valamint a térség mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozásai részére biztosítani a felszíni vízkészleteket, csökkentve ezzel a felszín alatti vízkivételek iránti egyre növekvő igényeket. A térség gazdasága jelentős mértékben a mezőgazdaságra épül és azon belül jelentős a zöldség- és gyümölcstermesztés, az állattartás, valamint az erre épülő feldolgozóipar.
• A beavatkozásokkal hozzájárulni az egyre romló felszín alatti víztestek állapotának hosszú távú javításához. (A tervezett vízgazdálkodás fejlesztésnek, beleértve a vízpótlást is a Tiszából, a Víz Keretirányelv szerinti előirányzott intézkedésekkel harmonizálnia kell.)
• A vízháztartás helyreállításával megállítani a térség természeti értékeinek degradációját, elősegíteni revitalizációjukat.
• Lehetőséget nyújtani a térség turisztikai, horgászati, rekreációs fejlesztéseinek.
• Mindezek mellett csapadékosabb években továbbra is biztosítani kell az időközönkénti káros helyi belvizek elleni védelmet.

Javasolt műszaki beavatkozások

1. A Tiszából zárt vezetéken (kb. 85 km) a víz eljuttatása a Nyírség gerincére, onnan gravitációsan a meglévő csatornahálózaton szétterítve az érintett nyírségi területek felszíni vízzel történő vízellátása. A fejlesztési koncepció leglényegesebb alapeleme a felszíni vízkészletek növelése vízátvezetéssel a Tisza irányából. A vízkivétel Vásárosnamény mellett a Tisza folyóra telepítendő vízkivételi műtől történne, és az első ütemben a nyomóvezeték Hajdúsámson térségéig kerülne kiépítésre. Az ún. Északi vízutánpótlási változat megépítésével 3,5 m³/s folyamatosvízutánpótlás biztosítható. (Észak-Nyírségi térség vízpótlásához 2 m³/s, később kiépítve Kelet-Nyírségi fejlesztéshez 0,5 m³/s, Dél-Nyírség irányába 1 m³/s a tervezett mennyiség.) A vízpótlás megvalósításához egy tiszai vízkivételi szivattyútelep és több nyomásfokozó szivattyútelep megvalósítása szükséges, felszín alá telepített zárt csővezetékrendszer kiépítésével. A tervezet vízkivétel Vásárosnamény és Kisvarsány között a Kraszna folyó Tiszába való betorkolása alatt mintegy 160 m-re valósulna meg.
2. A folyamatosan érkező víz öntözési szezonon kívüli időszakban történő betározása a területen állandó tározókba, A tervek szerint az Észak-Nyírségbe folyamatos 2,0 m³/s vízutánpótlást biztosítanának. A víz szabályozottan a mindenkori vízigényeknek megfelelően kerülne szétosztásra a vízgyűjtőn. A folyamatosan érkező víz egy része betározásra kerülne, melyhez szükség van a meglévő és jelenleg víz nélkül maradt tározók mellett további állandó tározók létesítésére mintegy 9-10 millió m³ összkapacitással.
3. A csapadék vizek visszatartása mélyfekvésű, időszakosan vízállásos, korábban, illetve jelenleg is rét-legelő művelési ágban lévő területeken. A jelenlegi működő vízgazdálkodási rendszerben a felszínen keletkező vizek jelentős része kifolyik a rendszerből. Ez a mennyiség sokévi átlagban a felszínre hulló csapadék 6 %-a, azaz 70 millió m³. Az éves lefolyás csapadékszegény, kisvízi években 30-35 millió m³-re, vagy ez alá is csökken. A tervezés keretében vizsgálták annak lehetőségét, hol lehetne a helyi vizeket a korábban, illetve jelenleg is rét legelő üzemelési ágban lévő korábban vízállásos területeken visszatartani, vagyis részben visszaállítani a Nyírség korábbi tájszerkezetét és vízháztartásának egyik fő jellemzőjét. Összesen 289 hely került kiválasztásra. Ezeken a területeken 259 műtárgy kerülne kialakításra. A kijelölt mélyfekvésű területeket csak csapadék visszatartásra használnák lokális talajvízszint-emelés érdekében. Vízpótlást nem kapnak ezek a helyszínek.
4. A vizek visszatartása a meglévő mesterséges csatornarendszerben meder-tározással. A vízvisszatartás és ezáltal a csatornák menti talajvízszint emelés megvalósítható a mélyebb beágyazódású csatorna szakaszokon kisebb egyszerű ideiglenes vagy állandó egyszerű duzzasztóműtárgyak segítségével történne. Ezek célja a mederbeni tározás, másrészt a felszíni vízkivételek feltételeinek biztosítása. A csatornákon elhelyezett egyszerű vízvisszatartó műtárgyakkal az itt keletkezett valamennyi víz a mederben visszatartható. Ezek a vizek a talajvízre és a környező használatokra is hatással lehetnek.
   A medertározásokat két csoportra osztották:
   * Az elsőbe azon helyek kerültek, ahol más tervezési elemektől függetlenül is kialakítható a tározás. A javaslat szerint 19 csatornán, 25 helyszínen műtárgyak kialakításával, több mint 45 km hosszban van lehetőség vízvisszatartásra, közel 103000 m³ mederben történő víz megtartásával.
   * A második csoportba azok a helyek kerültek, amelyek átfedésben vannak az elöntéses vízvisszatartási helyekkel, ezeken a helyeken mérlegelni kell, hogy melyik megoldás a célravezetőbb. A tervben 49 csatornán további 61 műtárgyat terveztek kialakítani, ezzel közel 155 kilométernyi csatornán, további 340 000 m³ vizet lehetne visszatartani.
5. Napelem rendszer. A vízpótlás fenntarthatósága érdekében napelempark kiépítése szükséges a rendszerüzemeltetés során felmerülő teljes energiaigény fedezésére. A napelempark közvetlenül hálózatra dolgozna. Öt, az átemelő, nyomásfokozó műtárgyak közelében elhelyezkedő teleppel számoltak (lásd következő ábra), ami kb. 10 ha helyfoglalással jár. A rendszer működtetésére 12,2 MW leadásra van szükség. Az első napelempark együtt látná el a vízkivételi művet és az első átemelőt, már a mentett oldalon kialakítva.
6. A meglévő vízgazdálkodási rendszer teljeskörű rekonstrukciója A jelenlegi vízgazdálkodási rendszer fejlesztése – bár történtek, illetve jelenleg is folynak rekonstrukciós és fejlesztési munkák azért szükséges, hogy a jövőbeni feladatát a felvázolt fejlesztések megvalósítása után hatékonyan el tudja látni. Magába foglalja az alábbiakat:
    csatorna rekonstrukciókat, kotrásokat, burkolat helyreállításokat,
    depónia magasításokat,
    műtárgyak rekonstrukcióját,
    hidak, átereszek felújítását,
    torkolati műtárgyak felújítását,
    meglévő tározók rekonstrukcióját,
7.  szivattyútelepek fejlesztését, rekonstrukcióját.
8. A jelenlegi monitoring hálózat kibővítése és az üzemirányítás fejlesztése, mellyel a beavatkozások okozta hatások megfigyelhetővé válnak, illetve optimalizálhatók. A továbbfejlesztett rendszer hatékony üzemeltetése érdekében, valamint az elvégzett beavatkozások hatásainak folyamatos figyelésére a monitoring rendszer fejlesztésére is szükség van. Ezek:
    A meglévő monitoring hálózat fejlesztése különös tekintettel a felszín alatti vízháztartási viszonyok (talajvíz, rétegvizek) eddigieknél alaposabb megfigyelése érdekében. E mellett szükséges a felszíni vizek megfelelő vízkormányzását elősegítő mennyiségi és minőségi monitoring hálózat kialakítása.
    Az országos aszálymonitoring hálózat részeként a hálózat bővítése a Nyírségben.
    A felszíni és felszín alatti vízháztartási viszonyok eddigieknél is alaposabb szimulációs modellezése, egyrészt a dinamikus (rugalmasabb) vízkészlet-gazdálkodás megvalósítása, a beavatkozások folyamatos hatáselemzése, valamint az operatív üzemirányítás segítésére.